Előszó

Minden a megszokott módon kezdődött. A külsősök elfoglalták helyüket, és hozzákezdtek szokásos tevékenységükhöz. Hamarosan konstatálták, hogy nyomuk veszett a négyes ikreknek. Lázas kutatás vette kezdetét, amelyben egy jól ismert csapat néhány tagja is részt vett, hiszen jelenlétükkel belekeveredtek az eseményekbe.
A jól ismert és méltán híres csapat eredetileg kétszer ennyi főt számlál, ám most koncentráljunk csak azokra, akikről történetünk szól, hiszen akad köztük néhány legendás alak is. A felbukkanó helyszínek a fent említett szokásos tevékenység mellett végzett kiegészítő tevékenység révén megélénkülő fantázia szüleményei. Következzék most a kutatás történetéből néhány momentum, amelyek segítségével a kutatócsapatok tagjairól is bővebb - ámbár felszínes - képet kaphat a nyájas olvasó.

Bevezető

A csapat tűvé tette az ikrekért a környező erdőket és hegyeket. Hamar rájöttek, hogy nagyobb eséllyel lelnek nyomukra, ha megosztják erőiket. A külsősök irányították az akciót: rendezgették soraikat, csapatokat alkottak belőlük. Megvolt hozzá a tapasztalatuk, hiszen évek óta - mondhatni - testközelből ismerték a díszes társaságot. A vezetők hamar átlátták, hogy legkönnyebben három csapatra oszthatják őket. A felosztás rangok szerint történt. Aztán volt egy kis keveredés, és máris négy csapatot alkottak belőlük, most másféle hovatartozásuk alapján. Végül, utóbbi felosztás mellett döntve - megelőzendő az azonos rangok okozta hatalmi vitákat -, a négy darab háromfős csapatot elveszett társaik után küldték.

A négy csapat, bár térben és időben egy helyen tartózkodott, valami rejtélyes okból kifolyólag mégis más-más időjárási körülmények között tevékenykedett. Ez azonban cseppet sem zavarta őket, hiszen gyakran volt ez így születésük óta, amely időpont valamikor az 1789-es francia forradalom utánra, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előttre tehető.

Az első csapat eredményei

Szürkületkor elérték a lustán hömpölygő folyót, aminek láttán az ősz jogász nosztalgikus hangulatba került. Kardjára támaszkodva maga elé idézte a napot, amikor V. bámulatosan kormányozva viharos tavon hánykolódó csónakját, megszökött őrei elől. "Bátor és ügyes fickó. Kár, hogy a másik csapatba osztották" - gondolta. A többiek eközben - felhagyva a nyomkereséssel - sátrat vertek, hiszen tudták, hogy a rájuk hulló sötétségben az orrukig sem fognak látni. Megbeszélték, hogy másnap folytatják a keresést, de - kihasználva, hogy vadász is van a csapatban - még előtte leterítik az ebédnek valót. Erre aztán sűrűn koccintgattak is.
Mély kábulatukból a hajnalban felhangzó kürt hangja ugrasztotta őket, amely a vadászat kezdetét hivatott jelezni. A csőszből vadásszá avanzsált felsővezető irányításával csendesen elfoglalták a leshelyeket. Megjegyzem, furcsa vadász volt őkelme. Állandó esküdözését a többiek sem tudták mire vélni. A csapat harmadik tagja - érzékeny lelkületű ember lévén - nem vett részt a gyilkolászásban. Úgy gondolta, ha már úgyis itt az aratás ideje, inkább ezen a téren teszi hasznossá magát. Kaszával a kezében épp pihenőidejét töltötte egy kazal tövében, amikor meghallotta az erdőből kiszűrődő hangokat.

A második csapat eredményei

A vejét mindig is zöldfülűnek, egészében véve pedig kétes elemnek tartó W. azon morfondírozott, milyen szerencse, hogy V.-t másik csapatba osztották. Nos, elárulhatom, igen rosszul ítélte meg őt. Rossz véleményének kiváltója azon - egyébként valós - információ megszerzése volt, miszerint V. szökésben lévő elítélt, akinek nincs kedve közelebbi ismeretségbe kerülni a helyi börtönnel.
A csapathoz tartozó kecskeszakállas svájci nemes kardját markolászva körülkémlelt, de semmi nyomravezetőt nem talált. Ekkor vette észre a közelben heverésző csapattagot, aki csak úgy döntötte magába a bort egy jókora szőlősdézsa árnyékában. Rajtuk kívül madár sem járt arrafelé.

A harmadik csapat eredményei

A mogorva tél már rég messzire fújta a színes lombok sátorát. V. órák óta a tűznél melegedő idős vadászt figyelte. Megtépázott idegei minden zajra fogékonnyá tették, mégsem vette észre a lassan felé közelítő R.-t. A testőrparancsnok évek óta a kormányzó szolgálatában állt, s mint bizalmasa, ismerte kétes ügyleteit, és segített azok bonyolításában. V. lopva körülkémlelt, s rájött, csak saját magára számíthat. És persze még valamire, amivel remekül bánt, s amit most is kezében tartott, illetve vállán hordott, mint rendesen.

A negyedik csapat eredményei

A csapat egyetlen nőnemű tagja elmélázva figyelte a kormányzót. A vele eltöltött varázslatos hónapok emléke rég megkopott, s a lány már többnyire levegőnek nézte a daliás termetű férfit. Nosztalgiával gondolt vissza az együtt töltött időszakra, de még idejében belátta, hogy kapcsolatuknak nincs jövője, ugyanis H. az utóbbi időben kalapját és vadászsólymát is nagyobb becsben tartotta, mint őt. Orcáját a szabadban eltöltött órák s az izgalom pirospozsgásra festették. Lelke nyugtalan volt, mint a tavaszi szél fodrozta tó felszíne, ám külseje kifogástalan, mint mindig. Ruhája csinos, fején kalap, kezében virágcsokor. Épp az imént fedezte fel a pásztort a domb túloldalán. "Szép kis alak! Itt sziesztázik, ahelyett, hogy a kutatásban segítene" - gondolta mérgesen.

A látogató

A rendelkezésükre álló időben, minden erejüket és tudásukat latba vetve is hiába kutatták elveszett társaikat. A nap végén összegyűltek valamennyien az erdő melletti tisztáson. Nemcsak a négy kutatócsapat tagjai, vezetőik, hanem a teljes, összeszokott csapat is képviseltette magát. Megint volt egy kis keveredés, de a vezetők végig kézben tartották az eseményeket. Éppen azon tanakodtak, hogyan legyen ezután, hiszen a négy csapattag nélkül nem tudják eddigi tevékenységüket folytatni, amikor hirtelen elnémult az erdő, majd a szétnyíló lombok közül fényesen csillogó szőrű paripáján elővágtatott a keresettek egyike. Haja lobogott a szélben, az arcát szántó barázdák nyomasztó gondokról árulkodtak volna, ha nem takarja őket dús arcszőrzet. Szeme csillogott, akárcsak vértje, és még valami, amit rendszerint magán viselt.
Lelkendezve vették körül, faggatták hollétéről, valamint három testvéréről. Mindhiába. Sem erről, sem arról nem volt hajlandó nyilatkozni. Ellenben megosztott velük egy titkos információt: ámbár egy időben születtek, valójában nem ikrek ők négyen, sőt még csak nem is testvérek. Csupán nagyon hasonlóak, s egyformán rangosak. Éppúgy, mint a kutatócsoportok tagjai, akiknek hasonlósága korántsem ilyen szembetűnő.

Fárasztó nap állt mögöttük, ezért a vezetők úgy döntöttek, csak másnap folytatják a keresést a hiányzó hármak után. A takarodó előtti ellenőrzéskor azonban döbbenten látták, hogy immár teljes létszámában tündöklik a csapat.

Utószó

Úgy mesélik, a négy elveszett "testvér" valójában mindig is köztük volt, a nagy keveredésben azonban sikeresen elvegyültek társaik között.
Mi az igazság? Talán soha nem derül ki, de ami ennél fontosabb, hogy kilétük - akárcsak társaiké - nem merül feledésbe, hanem száll nemzedékről nemzedékre, s apraja-nagyja feleleveníti történetüket időről időre, hiszen nem kell hozzá más, csak egy jó társaság és némi papír. :-)

Kik az "elveszett" "négyes ikrek"? (Indoklással.)
Kicsoda W., V., R. és H?