|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Szívből szóló versek
Hirdetés
| grisenyka |
2025.09.17 11:36 | | 757282. |
| |
BUDA FERENC: ÜZENETTÖRLÉS
Megéred még ha megéred
kormos keserű alkony száll tekintetedre
a szervek a tagok konokul ellenszegülnek
aláaknázzák terveidet
keresztülhúzzák számításaidat
kormos keserű alkony
ha megéred
a tárgyak alakok arcok körvonalai
elkenődnek
napvilágnál is homályban tapogatózva
matatsz beszűkült tered vasrácsai között
egy hang egy szín egy név át-átsuhan
de benned nem hágy nyomot
kormos keserű alkony
kit érdekel ugyan kit érdekel
ha kormos ha keserű
szeretteidnek teher vagy már csak teher
ha megéred
hasznot hát többé ne húzz s ne várj
javaid tulajdonaid osszad szét idejekorán
hagyatékodon fogyatékodon ne torzsalkodjanak
túlnőtt tüskéid körmeid metéld le
óvakodva hogy sebet magadon s másokon
ne ejts ha lehet
köszönj el a fáktól
az égtől a rögöktől
a rigóktól
egy név egy szó egy szín
még átdereng
üzenettörlés
OK
üzenet törölve
üzenet törölve
Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. – 2025. szeptember 16.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Az Írószövetség Duna–Tisza-közi csoportjának titkára |
|
| Nagyika |
2025.09.15 16:57 | | 757281. |
| |
Fazekas Anna: A mókus
A diófán hervadtak a lombok;
a nyár utója volt.
a magasban gyorsan mozgott
egy fürge barna folt.
Alig lehetett észrevenni
a rőt levelek között:
diót akart egy mókus csenni,
és ágról ágra szökött.
- Adj egyet – szóltam,
hanem a vásott
kis mókus nem felelt.
Egy lyukas diót
a fejemhez vágott,
és menten elszelelt. |
|
| grisenyka |
2025.09.14 18:07 | | 757278. |
|
| |
Tamás Ferenc: Egyedül vagy haláloddal
Egyedül vagy haláloddal
még ha fogják is a kezed
kupacnyi szürke semmi
a kijelölt helyed
minden parányi itt
sejtmagnyi maszat ennyi vagy
ebben a nyúlós semmiben
még érzékeled magad
itt nincs idő csak állapot
örökre süket néma csend
behúz körülvesz átitat
a végtelen a végtelent
amikor felold ott a vég
ágyad mellett családtagok
a végső ponton túlkerülsz
de nem tudják te sem tudod
csak várakoznak csendesen
föntről látod idegenek
mozdulatlan némaságban
szemléled hűlő testedet
az nem te vagy már nem dehogy
gyerek vagy elhagyott gyerek
még intenél de nincs kinek
foszlik kialszik ez a kép is
elvégeztetett
(2023 karácsony másnapja hajnalán) |
|
| Nagyika |
2025.09.09 17:26 | | 757265. |
|
| |
Kerecsényi Éva: Búcsútánc
Még játszik a nyár, hajlékony teste
tele tűzzel, vággyal, hévvel,
nem adja fel, minek is adná,
bár hűvös csókot lehel az éjjel,
ruhája itt-ott már megkopott,
s mint törékeny pillangó szárnya
takar be szívet, kerteket - akár
egy primadonna búcsútánca.
Felhővitorlát bont az égbolt,
kecsesen ringó csöpp csónakok
készen állnak, hogy körbehajózhasd
velük az összes csillagot.
A borostyán szőlő aranyba
fordul, csurranó cseppje, mint a méz,
fürdik a táj az alkony sóhajában,
s puha selymet borít majd rá az éj. |
|
| grisenyka |
Nagyika (757189) |2025.09.09 12:04 | | 757264. |
|
| |
SZABÓ T. ANNA: TALÁN
Talán a fények. Talán a felhők.
Talán a kék köd. Talán az erdők.
Talán a pára. Talán a béke.
Talán eljutni ából a bébe.
Talán a zöldek. Talán csak egy pad.
Talán ha mással, mikor magad vagy.
Talán barátok. Talán a pár szó.
Talán – na látod! Talán akár: jó. |
|
| Nagyika |
2025.08.31 00:07 | | 757189. |
|
| |
Radnóti Miklós: Éjszaka
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. |
|
| Nagyika |
2025.08.10 15:57 | | 757068. |
|
| |
Tamkó Sirató Károly: Országjárás
Elindultunk
Balátára malátáért,
Galántára palántáért,
Rabizára paprikáért,
Soroksárra salátáért,
Macsoládra - kocsonyáért,
Kocsonyádra - mazsoláért
Cseresznyésre cseresznyéért,
Szerencs-Érre szerencséért,
Pécelre - mézért
Mézeskútra - pénzért.
Jöttünk-mentünk
Nagylaposon - hegyesen,
Homoródon - begyesen,
Hétrongyoson - feszesen,
Lassú-réten - sebesen.
Mit csináltunk?
Hévízen - vacogtunk,
Szomoródon - kacagtunk,
Árnyékoson - napoztunk
Koplallón - jóllaktunk,
Éberlakon - álmodtunk.
Tolcsván tocsogtunk,
Potyondon potyogtunk,
Szikszón szikkadtunk,
Csuklódon csuklottunk,
Lepénden lepént ettünk,
Legénden legénkedtünk,
Nyíratádon - bolondoztunk,
Bolondócon - nyiratkoztunk,
Szekeresden szekereztünk,
Nekeresden nem-kerestünk,
Heverdelen elhevertünk,
Előréven elrévedtünk.
Be is értünk
Verebesre - seregestül,
Seregesre - verebestül,
Fenekesre fenekestül,
Csolnakosra csolnakon,
Lovas-szirtre jó lovon,
Szombathelyre szombaton,
Hangosvölgybe - daltalan,
Dalos-zugba - hangtalan,
Zajgóvárra - zajtalan,
Szomjúhelyre szomjasan,
Gyopárosra párosan,
Boldogkőre, Bársonyosra
bársonyban és boldogan! |
|
| grisenyka |
2025.08.03 20:19 | | 757046. |
|
| |
Kosztolányi Dezső: A magány papja
Itt a magányban újra megtaláltam
bolyongva síró, tévedt lelkemet,
és hull a könnyem csendbe, lassu árban,
mint bús mezőkre a halk permeteg.
A földre fekszem s bámulom a fákat,
könnyezve, dúltan jő a szerelem.
S hogy a kongó mezőn senki se láthat,
sötét dalok tömjénét égetem.
Holt bánatom hamvát fejemre hintem,
sivár imákba görnyed a gerincem,
a múltak gyászmenetje felkeres.
S merev ajakkal hallgatok kevélyen,
magamra húzva éjsötét kedélyem,
mint zord csuháját a bús szerzetes |
|
| grisenyka |
2025.06.27 12:45 | | 756859. |
|
| |
SZABÓ LŐRINC: NYÁR
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én. |
|
| Nagyika |
2025.06.22 17:49 | | 756837. |
|
| |
Reményik Sándor: Rosa Mystica
A rózsák: ez volt minden örömed.
Tavalyi rózsák hulló levelét
Gyüjtötted, gyüjtögetted
Dobozba pergetted a szirmukat
Titokzatos, tűrő, halvány mosollyal,
Szelíden, szépen, - ki tudta: minek?
Koporsó-párnának.
A kis vánkost a fejed alá tettük,
És Téged betettünk a föld alá,
Mikor a rózsákat kivettük
Idén a föld alól.
Én nem tudom, Anyám, Egyetlenem,
Az angyal harsonája mikor szól,
Isten mikor szólít a föld alól -
De én ma este felhozlak magamnak.
Állj ágyam mellé, Édes Rózsatő
És verjél gyökeret,
Virrasszál mellettem és virágozzál
És hullasd fejem alá leveled,
Bús fejem alá bársony-leveled. |
|
| grisenyka |
2025.06.12 17:07 | | 756764. |
|
| |
REMÉNYIK SÁNDOR: NE ÍTÉLJ!
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül. |
|
| grisenyka |
2025.06.09 15:05 | | 756728. |
|
| |
Varró Dániel: Email
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert...
Van nulladik látásra szerelem? |
|
| grisenyka |
2025.06.07 09:24 | | 756701. |
|
| |
Szeretnék könnycsepp
lenni,
Szemedben megszületni,
Végigfolyni arcodon,
S meghalni az ajkadon.
(Hanesz Kata Vasné)
|
|
| Nagyika |
2025.05.25 16:13 | | 756584. |
|
| |
Adamis Anna: Tanítsd meg a gyerekeket...
Lépni tanítsd lépteddel,
nézni tanítsd szemeddel,
adni tanítsd kezeddel,
ezer percben ezerszer.
Látni tanítsd sötétben,
járni tanítsd ne féljen,
kérni tanítsd szavaddal,
élni tanítsd magaddal.
Ápold mint szép kerteket,
vele örülj ha szeret,
hinni tanítsd magában,
bíztasd segítsd bajában.
Védd mind a két karoddal,
útját mutasd utaddal,
és ha felnőtt engedd el,
és ha elhagy szenvedd el. |
|
| grisenyka |
2025.05.24 20:33 | | 756573. |
|
| |
SZABÓ T. ANNA: ÚTRAVALÓ
Bátorság. Indulj. Meg ne torpanj.
Ne kérdezd, hogy a célod hol van.
Köss könnyű kendőt, köss sarut.
Ki tudja, meddig visz az út.
Ha minden lépés élvezet,
tán mindegy is, hová vezet.
Csak lélegezz, csak lépj. És ennyi.
Szívdobogásra menni, menni.
Vidd, ami kell. Kevés elég.
A tűz, a föld, a víz, az ég.
Aki ismeri önmagát,
útvesztőiből is égre lát.
Nem baj, ha körbe-körbe jársz:
aki vár, úgyis rátalálsz.
Úgyis rád talál, aki vár:
az út kinyit, a pont bezár.
A labirintus közepe
csalogat, csábít befele:
puha, fészekmeleg, sötét.
Ki kit talál meg, az a tét.
Indulj. A többit rád hagyom.
A táska leng a válladon:
az ellensúlyról énekel,
miközben lelked égre kel.
Itt tart a földön: el ne szállj.
Vedd, vidd, vidulj! Menj, meg ne állj!
Ha messze jut, ha visszafut:
mindig magadhoz visz az út. |
|
| Nagyika |
2025.05.21 18:19 | | 756556. |
|
| |
Kányádi Sándor: Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
|
|
| belladonna |
2025.05.18 08:37 | | 756525. |
| |
Tóth Átpád: VASÁRNAP
Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?
És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok...
De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
- Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba... |
|
| Nagyika |
2025.05.09 12:22 | | 756462. |
|
| |
Várnai Zseni: Kis botló táltosok
És elindultok vele egy sugaras reggel,
És felkapjátok őt és tipegve mentek, mentek,
És viszitek őt az első, első útra,
Kicsinyke lábak, botló táltosok...
A nagy világ majd rátok mosolyog,
A föld, a fű, a fa, virág nevet:
Egy bukdácsoló, induló gyerek;
A karja tárt, a szeme nyitva: szép!
Botlik, kacag, és újra botlik: lép!
Vigyázzatok kis táltosparipák!
Mert gidres-gödrös, gáncsos a világ,
Vigyázzatok!
A föld az minden kisgyerekhez jó,
Ki tiszta lábbal indul rajta el,
Az nem bánt majd, az dajkálgat, ölel,
De hátán annyi kő, kavics és gaz,
Én féltem őt, én féltem őt, igaz;
Vigyázzatok!
Mert drága ő!
A szeme, arca, ajka csak nevet,
Még mindenkit szeret,
Még minden jó és tiszta benne van,
S mögötte út még nincsen semmi sem,
Mint akinek meseország izen,
Csak menne, menne már;
Vigyázzatok!
Karomon hordtam ölbéli bubám...
És ajnároztam, földre sose ért,
De két karomba már belé nem fért,
A földrelépett ő,
Vigyázzatok!
Mert hív a föld, s ti érzitek, hogy hív,
Viháncoló, kicsiny mesecsikók...
De jönnek utak, rossz utak és jók
És ti csak mentek, messze tőlem el,
Mert a távolság mesél, énekel,
Mert a távol aranyszínekbe szőtt...
Az én karom már szűk határ, tudom, -
Vigyétek majd az igaz útra őt,
Kis táltosok. |
|
| grisenyka |
2025.05.09 11:19 | | 756461. |
|
| |
Radnóti Miklós: Pipacs
Az asszonyom pipacsot lát
és füttyent nekem az úton át
s hogy visszafüttyentek, lehajol.
Két ujja végigcsúszik a szár
szőrén s a fű közt megáll. És már
kezében lángol a lenge virág.
Újra füttyentek; füttyömbe boldog
madár füttye vág s ő mosolyog:
Pipacspirossal zendüljön a világ!
1933. június 13. |
|
| Nagyika |
2025.05.05 10:56 | | 756406. |
|
| |
Kányádi Sándor: Májusi szellő
Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.
Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.
Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.
Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.
Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen. |
|
| grisenyka |
2025.05.02 22:55 | | 756371. |
|
| |
Ratkó József: ZSOLTÁR
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
|
|
| grisenyka |
2025.04.30 17:08 | | 756359. |
|
| |
Pablo Neruda: Egy himnusz a élethez
Somlyó György fordítása
lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
|
|
| grisenyka |
2025.04.25 09:55 | | 756335. |
|
| |
VÁRNAI ZSENI: CSODÁK CSODÁJA
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érzem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés...tavasz! |
|
| grisenyka |
2025.04.22 08:11 | | 756323. |
|
| |
TÓTH ÁRPÁD: ÁPRILISI CAPRICCIO
Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.
Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.
Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,
Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap
Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -
Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő
Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,
Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét
Agyában a mohóság
Helyett valami jóság
Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,
Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak
Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,
S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,
Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül
Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és
- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő
Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait. |
|
| grisenyka |
2025.04.16 13:31 | | 756283. |
|
| |
Kányádi Sándor: Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra |
|
| grisenyka |
2025.04.12 19:47 | | 756250. |
|
| |
ACQUELINE E. VAN DER WAALS: BÚCSÚZÁS
Megállni percre tűnő lét felett,
Mint víztükör előtt, mely szüntelen
Hullámokat vet s képre képeket,
Mi szétfoszol előbb, mint megjelen.
Formát figyelni nyugtalan vizen,
Mely színben és vonalban összefoly
S megsemmisül a napnak fényiben,
Mivel önálló lénye nincs sehol.
S távozni úgy, hogy semmisem marad,
Csak puszta dolgok, bírni mit hivénk
- Ránc mind csupán, ruhánkhoz mely tapad
S valóságban még egy se volt miénk;
De, mit magunk szerzénk, gond, fájdalom
S keserv: ez is mind nyomtalan tűn el,
A multaké... közük nincs senkivel.
Egy percre rengő víztükör előtt
Megállni s nézni zagyva képeket,
- Egy-két vonás miénk volt még előbb! -
S az ember csendesen ellépeget. |
|
| Nagyika |
2025.04.11 12:20 | | 756243. |
|
| |
Hegedűs Géza: Magyar költészet
A szót kimondani Petőfitől tanultam,
Arany adott erőt merengni múltakon,
az álmokból Ady ébresztett ifjú-múltban,
s József Attila volt az agitátorom.
Mint őrző szellemek nem hagytak el sosem,
dobált akárhová a sokkalandú élet,
köröttem álltak ők és jöttek énvelem,
mint bölcs tanácsadók és hűséges kíséret:
Balassi biztatott vészekben vígan élni,
vidám lányok közé Csokonai visz el,
Batsányi szól, mikor kell nagy tettekre nézni,
pátoszra bátorít Berzsenyi Dániel,
és Vörösmartyé a szín, a látomás,
olykor Babits segít látványra szót találni,
itt jár velem Juhász, Tóth Árpád, s annyi más,
játékra ingerel mind újra Kosztolányi …
S kik itt voltak velem: mióta már nem élnek
beléptek ők is a kísérők nagy sorába;
mint egykor igazán, könyvéből lép elébem,
s leül szemközt velem Radnóti mostanában,
máskor meg estetájt Szabó Lőrinc keres fel,
haja, mint hajdanán, a homlokába hull…
Elmúlt évszázadok s elmúlt baráti estek
kérdéseimre már nem múló válaszul
együtt zendítik a költészet kórusát,
a versbezendülő magyar szavak varázsát,
emléket és tudást sző bennem át meg át,
tágítva értelem és érzelem határát.
Formálta lelkemet eszmélődésem óta,
szavamnak ő adott formát és dallamot,
tévelygő léptemet rossz ösvényektől óvta,
és szólni késztetett, ahol más hallgatott. |
|
|
|
|
