A napokban a kezem ügyébe kerültek a gimnáziumi irodalom szöveggyűjteményeim, hát beleolvasgattam.
Másnap a következő vers jutott az eszembe:


Méra egy tündér, bár épp boszorkány,
Babonázta egyszer egy gonosz árny.
Fut, rohan a pusztában, sötétben,
Bűnös csecsebecsét tart kezében.

Madárként csapong, ez héja násza,
Reszket, reccsen a bokor alatta.
Harangtornyokat kutatgat éjente,
Rábukkan patakon át a végzetre.

Egyetlen költő volt igazán hatással e vers létrejöttére. Ki lehet ő, és mivel tudjátok ezt biztosan alátámasztani?

Kiegészítés: FÖLNŐTTKÉNT csak annyit tanácsolhatok, hogy e versben mindaz, ami igazán lényeges, a szemnek elsőre láthatatlan
Kiegészítés 2: A feladványban jól álcáztuk a kódot. Fontos a versszakokra bontás. És ez egy nem "megoldhatatlan" feladvány.