Bernstein népszerű zenei ismeretterjesztő televíziós sorozatára talán az idősebbek még emlékeznek. (Először Amerikában hangzott el 1954-ben). Az egyik adásban népszerű művek alkotói folyamatát elemezte, az alkotás közben felmerülő gondolatokat, lehetőségeket vizsgálta a végeredmény szemszögéből.

Az egyik adásban bemutatott mű első négy hangja: titititáá. Kétféle hang szólal meg, semmi más. Bárkinek eszébe juthatott volna talán... Mégis ezek nagyon termékenyítők és jelentőségteljesek, annyira, hogy egész szimfonikus tétel sarjad belőlük. Sokan és sokat tűnődtek azon, vajon mitől olyan energikus ez a motívum? Mindenféle elméletek születtek, hogy a motívum madárdalon alapszik, vagy hogy ez a Végzet kopogtatása az ajtón, vagy az Utolsó Ítéletet hirdető trombitákat érzékelteti, stb...
A szerző valójában képes volt arra, hogy pontosan azokat a hangokat lelje meg, amelyeknek a témát követniük kell.

A teljes zenekar 12 hangszerből áll: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, üstdob, hegedű, másodhegedű, brácsa, cselló és nagybőgő. A partitúra is 12 hangszer szólamát tartalmazza. Jól látható ott a kotta elején ez a négy ütemű hang.
Mindegyik hangszer játssza, az oboa, a fagott, a kürt, a trombita és az üstdob kivételével. Az eredeti kéziraton jól látszik, hogy többféle verziót is megvizsgált, amíg ezt választotta. Látszik, hogy a fuvola is szóba jött korábban, de aztán a magas, sípoló hangját nem tartotta beleillőnek a nyers, kemény, mogorva, férfias hangzásba. A kézirat tizennégy verzió áthúzásait mutatja, óriási belső küzdelemről tesz tanúbizonyságot. A tétel csaknem mindegyik üteme ebből a megnyitó négy hangból fejlődik.

Bernstein lejátszotta az elvetett verziókat is, és egyértelműen kiderült, hogy ez a jól ismert szimfónia úgy a legjobb, ahogy megismertük. Így lett egyszerű, erős és tökéletes.

Ebből a szöveges leírásból kitalálod-e, hogy ki a zeneszerző, és melyik mű melyik tételéről van szó?