A gyerekeknek mindig nagyon tetszik, ha a nagy négyzet alakú asztalnál eszünk. Ilyenkor kötelezően bemutatom a "négy terítős" varázslatomat.
A négy teljesen egyforma, 1 méter átmérőjű, kör alakú, fehér damaszt terítővel letakarom az asztalt, úgy, hogy annak lapjából egy morzsányi sem marad fedetlen.
Ekkor kis hatásszünetet tartva, mosolyogva körbetekintek, és beseperem az elismeréseket. Hiszen a jól begyakorolt, zseniális akcióm után, ha bárki igazítana a terítőkön, egy picikét is megmozdítja bármelyiket bárhogyan, akkor már kivillan az asztal szép barna színe valahol. Ugyanez történik, ha másféle alakzatban helyezné el a terítőket, és itt most nem arra gondolok, hogy felcserél mondjuk kettőt egymással. "Nálad jobban nem takar senki a családunkban" ujjonganak őszintén a gyerekek.
Otthon, édes otthon!

Mekkora az asztallap mérete?
(Az indoklásnak nem kell nagyon mélynek lennie.)