Olivér és Félix ikertestvérek, akik nagyon szeretik a memóriájukat tesztelni. Nemrégiben láttak egy sakknagymestert vakszimultánt adni, ami annyira lenyűgözte őket, hogy elhatározták, ők is próbára teszik magukat. Természetesen két kedvenc órájuk közötti szünetben ezen eltöprengve, a választásuk a sakknál egy jóval egyszerűbb játékra esett. A szabályokat megtartva, de a játékot a lehetőségeikhez alakítva meg is született a megfelelő memóriajáték.

Rögtön ki is próbálták, számokat mondtak egymásnak felváltva a megbeszélt szabályok szerint. Az első néhány parti esetén még kicsit csalni kényszerültek, mert bár próbáltak vakon játszani, azért időnként fel kellett használniuk egy segédeszközt (nem a füzetet) az osztályból. De gyakorlat teszi a mestert, így előbb-utóbb erre sem lesz szükségük. A hátsó padban ülve annyira belefeledkeztek a játékba, hogy észre sem vették, hogy időközben becsöngettek az órára, odafigyelés helyett tovább folytatták a játszmát.
Az éppen sorolt számok a következők voltak: F-49, O-82, F-35, O-32, F-15, O-84, F-51, O-50, F-114, O-83, F-81, O-52, F-31, O-14, F-6, O-85, F-86, O-33, F-118, O-5
Olivér az 5-ös számnál tartott, amikor a tanárnő felállította, és kérdőre vonta őket. A fiúknak persze sikerült elhitetniük vele, hogy csak a tananyagot gyakorolták.

(A szabályokról néhány szóban: A számok nullánál nagyobbak, de egy bizonyos számnál kisebbek lehetnek csak. Ezen intervallumon belül adott játszma során egy számot csak egyszer mondhatnak, néhány számot viszont bizonyos okból sohasem. Ha az éppen számot mondó esetében egy adott feltétel teljesül, az a fél az adott játszmát megnyeri. A játszmának vége szakad anélkül, hogy valaki megnyerné azt, ha a számok elfogynak.)

Milyen játékot játszhatott a két fiú, és hogyan? Mi volt a játszma állása éppen?