A hódoltságban élők mindig is okosabbak voltak. Lámpával jöttek el a találkozóra, az eladósorban lévő kisasszonyok előre megfőzték az ebédet, az idősebb anyókák, apókák morcosan követték őket, a furkósbotjaikra szúrták fel a szergejes zászlóikat. A juharfás és ecetfás sziráki erdőségben az ifjakon és a véneken erős izgatottság lett úrrá, szinte felnyúlt az égig. Csendesen mormolták az üdvözlégyet, dicsérték az urat, és megdermedve várták a delet, szemhéjaik sem rebbentek, megérezték talán: fontos pillanathoz érkezett sokat szenvedett népük. 12:00-kor látták meg a feléjük tartó fürge állatsereget, porzott a táj, ahogy a falka tarolta az útjába került kiszáradt kórókat. Borzalmas üvöltés csüngött rá az erdőre és a tájra. Jól láthatták, ezek mindent felzabálnak, ami csak az útjukba kerül.

De miről szól valójában ez a leírás?
(Indoklással.)