A Vallomások sorozathoz híven igaz történetről lesz szó, a benne szereplő négy kiváló ember, M., J., N. és G. és a nemes tett valódiak, a vallomások elképzeltek és (nehezítésül) erősen stilizáltak, így nem kell mindent betű szerint venni. A jelölés nem véletlen, de nem sokat segít.

M. és J.: Közösen szólunk, hisz ugyanabban a cipőben jártunk. Mindkettőnknek volt egy-egy értékes, mondhatni királyi érme, amit érthetően nagy becsben tartottunk. Amikor vészterhes idők közeledtek, a féltett a kincsünket megőrzésre átadtuk N. barátunknak. Tudtuk, hogy ezzel szabályt szegünk, mert a szigorú hatóság tiltotta az értékes érem külföldre juttatását, de az adott helyzetben nem láttunk más utat arra, hogy ezeket biztonságban tudhassuk.

N.: Szívesen vállaltam M. és J. érmének a őrzését, és "otthonomban" tartottam őket. Magamnak is volt hasonló érmem, így átéreztem, hogyan érezhetnek barátaim. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor a határ már nem védett, mert az otthonom is a birodalom fennhatósága alá került. Saját érmemtől addigra már "megszabadultam", de barátaim érmei aggodalommal töltöttek el. Nem csak az érmek elkobzásától kellett tartani, hanem attól is, hogy M. komoly bajba kerülhet a szabályszegés miatt. Az érmek egyedi darabok, ha megtalálnak egyet, könnyen azonosítják, kié volt. Hogyan lehetne legjobban elrejteni, töprengtem, és gondomat megosztottam G. barátommal is. G. elsőre az elásást ajánlotta, de arra jutottunk, hogy ez túl kézenfekvő, és a birodalom embereinek alaposságát ismerve számíthattunk arra, hogy otthonomat aprólékosan feltúrják. Ekkor jött G. királyi ötlete.

G: Miután az elásás ötletét elvetettük, arra gondoltam, legjobb lenne, ha az érmeket láthatalanná tennénk, és ez nem is lehetetlen. Az elgondolást tett követte: varázslótudományomat bevetve egesz délután ezen dolgoztam, és másnap reggelre a két érem már a polcon pihent egy átlátszó palackban, több hasonló palack társaságában. Az alapos, de beavatatlan kereső láthatta, de nem sejthette, mi rejtőzik a palackban.

A trükk sikerült. A palack háborítatlanul helyén maradt. Később, már a veszély elmúltával visszamentem, levettem a palackot, majd újabb varázslattal "materializáltam" az érmeket. Ritka elégtételt éreztem, amikor végre kezembe foghattam a régi anyagot.

N.: Amikor G. visszavarázsolta az eltűnt érmeket, az alap megvolt, de még jelentős felújitásra volt szükség ahhoz, hogy a medálok olyanok legyenek, mint régen. Restaurációs munkára elküldtem a meggyötört anyagot az eredeti érmet készitő műhelyhez, és ők boldogan visszaadták az eredeti formát és ragyogást.

J: Határtalan örömöt éreztem, amikor másodszor is átvehetetem ugyanazt az érmet.

Ki a négy nevezetes ember, M., J., N. és G. ? (1-1) pont
Mi történt M. és J. érmével ? (5 pont)
Mi történt N. érmével ? (1 pont)