Rózsa Sándorék már megint a csárdában múlatták az időt, mikor újra felbukkant az uraság, ismét tele pénzzel. Ilyen ziccert meg a betyárok nem hagyhattak ki. Szó szót követett, végül egy fogadásnál kötöttek ki. Az uraság jól ismerte a mondást, hogy "a szerencse forgandó" és bízott benne, hogy ez a nap az ő napja lesz!
Amikor meghallotta a fogadás feltételeit, akkor meg már egyenesen biztos volt benne, hogy megütötte a főnyereményt.
Rózsa Sándor javaslata a következő volt: az uraság kiválaszt a pakliból 5 kártyalapot, amit odaad neki. Ő ezeket megnézi, kiválaszt az ötből egyet, amit visszaad az uraságnak. (Ebből a másik három betyár nem lát semmit, bent se kell, hogy legyenek a teremben, ráérnek utána bejönni). Mikor a betyárok bejönnek, a megmaradt 4 lapot Rózsa Sándor az ábrával felfelé (tehát láthatóan) egyenként lerakja az asztal közepére egyenletes ütemben, közben semmi módon nem jelezve, ugyanott megfogva mindegyik lapot. A leggyorsabb betyár, aki kitalálja, hogy milyen konkrét lapot (szín+érték) adott vissza Rózsa Sándor az uraságnak, az nyer. De ha valaki téveset mond, vagy nem érkezik rövid időn (mondjuk egy percen) belül tipp, akkor az uraság a győztes. Tükör nincs, tilos a gesztikuláció, hangjelzés és bármilyen más jeladás - ezt a betyárok Rózsa Sándorral együtt be is tartják - és nem számolják a másodperceket se válaszadás előtt.
Az uraság ránézett az asztalon heverő magyar kártyára, majd kaján vigyorral előhúzott egy teljesen új pakli 52 lapos francia kártyát (jokerek nélkül). (Persze a betyárok nem lepődtek meg rajta, raboltak már olyat, ismerték a színeit, értékeit is.) Az uraságnak akár kevernie se kellett, hiszen tetszés szerint választhatott 5 lapot. Ezeket a főbetyár kavargatta, rendezgette a kezében, majd az uraság visszakapott egyet. A többit a főbetyár egyenként lerakta az asztal közepére. De már a 3. lap után transzban volt a három másik betyár, mindenki a legelső akart lenni a bemondásban. És a 4. lap megismerése után már csak a célmikrofon dönthetett volna, mindenki tudta a helyes választ. Ez így ment több körön át. Aztán az uraság tett még egy-két kísérletet, például ő mondta meg, hogy melyik betyár válaszoljon, vagy nem Rózsa Sándornak adta az 5 lapot, hanem a legbambább betyárnak, vagy a kettőt együtt alkalmazta, de mindig vesztett.

Milyen előre megbeszélt szisztémát alkalmazhattak a betyárok, hogy mindig nyertek?
(A módszer logikai, matematikai, kizárólag a megfelelő sorrendben lerakott négy lapból indul ki minden betyár.)