Etelka meghívta Ödönkét egy kis süteményezésre. Amikor Ödönke megérkezett, már elkészült a sütemény egy téglalap alakú tepsiben. Etelka fel is szeletelte a tepsi széleivel párhuzamos vágásokkal egyforma kis szeletekre.
-Én a szélét nem annyira szeretem, - húzta el a száját Ödönke. (A széle alatt a tepsi oldalaival érintkező szeleteket értette) - inkább a közepét. (A közepe részek a nem "széle" részek.)
-Persze, vegyél akkor abból - biztatta Etelka. - szerencsére abból sokkal több van.
-Igen - mondta teli szájjal Ödönke, -és nézd csak, a közepe részek száma pont egész számú többszöröse a széle részek számának.
-Látom - mosolygott Etelka. - és éppen eggyel kevesebb szerese, mint ahányféleképpen fel tudnám szelni a sütit ezt a tulajdonságot megtartva. (Vagyis hogy mindig ennyiszerese legyen a közepe részek száma a széle részekének.)
-Na ezt már nem hiszem - hitetlenkedett Ödönke.
-Pedig így van, de nem fogom megmutatni gyakorlatban, mert tudod milyen sokáig tart majdnem 380 darabra egy tepsinyi sütit szétvágni? - válaszolta Etelka.

A kérdés most nem az, hogy igaza van-e Ödönkének, hanem hogy hány darabra lett felvágva a tepsi sütemény?