Egy megható, XIX. századi szöveg került kezembe:

"Mikor este áthajóztunk Pestre, engem már éltettek, üdvözöltek. Ede ámulva mellém ugrott, zavartan emlékeztetett: ma egyek vagyunk. Érezhettem, átélhettem: éjfélig jó akarattal telített, idealizáló évődésekben, óvásokban lesz alkalmam ébredezni. Hősi esküvéssel végre égi igazságra lelt életem. Unyfalusy túlzóan ájtatos átkai is áfiummá sekélyesedtek elmémben. Szépségesen újra, velem ível szét idegen főkre akaratunk, hatalmunk. Ártalmas útonállók éhkoppon maradnak. Skarláttól szürke ezúttal ódon Pestem, élvezem áldott csendjét, önmagát ostorozó békéjét, igazságvágyát. Ígérem, nem alkuszunk!"

A megsárgult lapon a kézírás mívesen ívelt.

(A szöveget itt-ott kiegészítettem kicsit, hogy ne lehessen olyan könnyen kitalálni. Elvenni viszont nem vettem el egy betűt sem.)

Ki írta, mikor, és mi az eredeti szöveg pontosan?