Ödönke és húga, Emese, vadászatra mentek egy egzotikus szigetre. Csodálkoztak, honnan került oda egy medve, hát még, amikor a szarkát meglátták. No, ha van szarka, akkor varjúnak is kell lennie, mondta a rendkívül szellemes Emese. Megunta Ödönke a környezettől idegen állatokat, nem akarta elszalasztani a nagy lehetőséget, a farkast mindenképpen le akarta teríteni, de sajnálatára bakot lőtt. Szerencséjére jött egy oroszlán is, azt már nem tévesztette el. Boldogok voltak, hogy sikeres volt a vadászat, hát elindultak hazafelé. Menet közben még látták, ahogy egy gólya a nádasban ivott. Sajnálták, hogy amíg oda voltak, apjuk eladta az ökröt, de nem bánták, örültek a jól sikerült szafari sikerének. Ödönke még lement Emesével a kertjük végében lévő patakhoz, hallgatták a békák kuruttyolását, amikor Ödönke váratlanul megkérdezte Emesét. Nem volt neked kellemetlen ez a hajviselet egész úton?

Kérdés, milyen frizurát viselt Emese?