A tető nélküli kicsi ház egy kiszáradt folyómeder szépséges hídja közelében állt. Előtte a tűznél fázósan ült a lány, kedvesére gondolt. A ház körül ugar és elgazosodott kert.

Éjjelente álmatlanul forgolódott, élete tétlen lett, a csend is nyomasztotta. Gyermeke fényképére kifejezéstelenül révedt tekintete, már-már érzéketlenné tette a magány.

Vastag felhők takarták a nyári napot, megborzongott ettől a szürkeségtől, utálta az egész, élettelen, emberek nélküli világot. Legalább a rádió szólhatna, szívesen hallgatna egy régi számot!

Ám az a kérdés, már megint az a kérdés, lüktetve ismétlődött lelkében, szívében, egész testében. Újra és újra a gondolataiba merült, mást nem tehetett.

Egy jól ismert dallam jutott eszébe, egyre tisztábban hallotta, végül átadta magát neki, és énekelni kezdett felszabadultan.

Mi volt az a folyton ismétlődő kérdés? (Indoklással)