Előszó:
Egy rövid, de tartalmas időszak kezdődött számomra, mikor eldöntöttem, ezentúl gazdálkodni fogok, én osztom be az időmet, de nem úgy, mint eddig. A legtöbbet a kertben foglalatoskodom majd, három nap az eszközök, gépek karbantartására kell, és tíznaponta csak az állatokkal foglalkozom. Hátrány, hogy kevesebb hétvégém lesz, amit pihenéssel töltök, de az elveimből nem adok! Az elején nehéz volt átállnom, de muszáj volt.

Ahhoz, hogy borom legyen, a szőlőtől el kell jussak a hordóig, ami sokáig tart, ráadásul meghatározott időközönként megkerülhetetlen, hogy néhány állattal is találkozzam. Jelen esetben egy lóval, egy szamárral és egy ökörrel. És persze az sem hátrány, hogy - mire odaérek - útközben két napom van rá, hogy egy-egy nagyon fontos eszközt beszerezzek még a borkészítéshez.

A jó gazda sosem pihen, ezért épp, hogy befejeztem szőlészeti tevékenységem, máris itt az almaszedés, aztán a szokásos három állat, köztük a pulyka, aztán az eke, végén meg a henger. Ja, és közben szinte alig látok valamit.

Később, ha már fehéredik a határ, csengettyűfélék szedésével kezdem múlatni az időt, ki kell szednem a földben lévő terméseket, foglalkozom kicsit az örökzöldekkel és takarmánynak a sünzanóttal, bár azt mostani állataim nem kedvelik.

Ahogy leesik a hó, a növényeket pihentetem, inkább trágyázom és egyéb dolgokkal foglalkozom, pl. anyagot termelek ki a földből a házhoz, a fém szerszámokat újítom fel, de a megszokott időben a kutyát, macskát és a nyulat azért ellátom becsülettel.

Ahogy a bőséges esőzések elindulnak, első nap elültetem az egyik boroszlánt (hátha egyszer oroszlán lesz belőle, hahaha!), később a másik kettőt is, a hóvirágot leszedem és megfelelő szerszámokkal rendbe teszem fáimat és bokraimat.

Amikor a zivatar áztatta földet felszárítja a szél, a viola, az ibolya és a turbolya pátyolgatása közti időben a kecskepárommal is marad időm foglalkozni, és hónap végén előkerül az ültetőfa is végre.

Hurrá, itt a jó idő, elültethetek egy-két virágot, korai zöldséget, foglalkozhatom a fáimmal, hó végére be is oltom őket, a tyúkjaim szépen tojnak, a méhek elkezdték a nektárgyűjtést, és a galambom is kikukucskált már a dúcából.

Végre virágba borult a kertem, izzik a galagonya ruhája, a fülemüle, vagy hogyishívják, csodásan énekel, selyemhernyógubóktól fénylik az eperfa, vidáman gereblyézem többféle füvem, harcsapaprikást főzök, és jól eső érzéssel, öreg pásztorbotomra támasztva államat, körbenézek portámon.

Lassan kezdődik a betakarítás. Lekaszálom a lucernát, a lóherét, a kacsáim ilyenkor boldogok, mikor villával a szekérre hányom, mindig ott lábatlankodnak. Pár nappal azután, hogy a zsenge borsót leszedtem, egyik reggel hangos pitypalatyra ébredtem. Ráadásul egyre erősebben illatoztak virágaim és bizonyos fák is ekkor pompáznak a legjobban illatorgiát árasztva. Az élet szép! El is határoztam, egyik este egy finom tinca tinca vacsorával ünneplem meg a jó termést.

Eljött az aratás ideje, a rozs, a zab és a búza már kalászos, a szamár és kecskeféléket jobb ilyenkor karámba zárni, mert a kert tele van fűszernövényekkel, nehogy kárt tegyenek benne.

Lassan a hőség az eget veri, az ökörfarkkóró pompázik a réten, gyapjas állataim, egy hím és egy nőstény, ha tehetnék, levetkőznének, olyan melegük van, hogy egész hónapban a locsolókanna két oldalán állnak, egyforma távolságra, el nem mozdulnának.

Lazac, pisztráng, rák. Fehérjedús, egészséges ételalapanyagok. Jól is jön, mert rengeteg a munka, kell az energia. A szilva érik, a dinnye- és citrusféléket is be kell gyűjteni, a mogyoró és a gesztenye bőszen potyog, csak a kast kell alátenni.

Meddig voltam gazdálkodó? (Dátumot várunk.)
Indoklást kérünk.