"Megnyílik az ablak, kiszól Tündér Ilona:
- Jere fel, jere fel, világhíres Szép Miklós, tiéd a palotám, tiéd az országom, tiéd vagyok én is!
Mindjárt csaptak nagy lakodalmat, volt nagy dínomdánom, hejehuja .... telt-múlt az idő, éltek nagy vigasságban. Eltelik egy hét, eltelik két hét, eltelt bizony több is, s mondja egyszer Tündér Ilona:
- No, édes uram, énnekem most nagy útra kell mennem, de te csak maradj itthon, hogy gazda nélkül ne legyen a ház, hanem hallgass jól reám. Van a palotámban háromszázhetvenhét szoba, háromszázhetvenhatban járhatsz-kelhetsz, de a háromszázhetvenhetedikbe be se nézz, mert bizony mondom neked, holtod napjáig megsiratod.
Elbúcsúztak egymástól. Felült Tündér Ilona hathattyús kocsijába, de még ki sem szállott az udvarból, nem volt maradása Miklósnak, s megy a háromszázhetvenhetedik szobába a boldogtalan. Hát, uramteremtőm, mi volt ott!..."

A palota alaprajza szempontjából ez nem túl lényeges, azt viszont feltétlenül tudnunk kell, hogy a többi 376 szobában mindenhol legalább 6 ajtó volt, és az ajtók más-más helyiségekbe vezettek. Miklós végig is járta valamennyit, mire a 377-edik szobáig eljutott. A szobákon kívül még három másik helyiség is volt a palotában: 1 konyha, 1 kamra és 1 fürdő, ám ezekben hatnál kevesebb ajtó volt.

Bemelegítő kérdés: Mit látott Miklós a háromszázhetvenhetedik szobában? (2 pont)

Fő kérdés: Vázoljuk fel, milyen lehetett a palota alaprajza (380 helyiség, négy kivételével mindegyik legalább hat másikkal szomszédos)! (10 pont)

Megjegyzés: Egy szintben gondolkodjunk, nincs emelet!