Galaktikus utazásunk legfontosabb fejezete megkezdődött. Értelmes lények lakta bolygóhoz közeledtünk. A leszállást követően lesújtó volt rádöbbenni arra, hogy minden élet kihalt a bolygón.
Mindenáron, akár életünk árán is ki akartuk deríteni, hogy miként következhetett be ez az esemény, illetve hogy milyen lények élhettek itt korábban.

Egyik fizikusunk radioaktivitás enyhe nyomait fedezte fel, és emlékezett is rá, hogy korábban különös villanásokat detektáltak műszereink ezen a Földön. Uránrobbanást feltételezett, de ez elég valószínűtlenül hangzott, mert az uránium önmagától nem robban, és meglehetősen bonyolult eljárásra van szükség, hogy robbanó állapotba hozzák. Az itt lakók olyan városokat építettek fel, ami alapján egyértelműen értelmesek voltak, annyira, hogy önmaguk elpusztítására nem készítették volna elő az urániumot. A levegőben talált urániumminták sajnos aláhúzták az urániumrobbantás tényét. Mi lehetett a probléma oka? Talán két különböző Föld-lakó élt itt, akik nem tudták megakadályozni a túlnépesedést, az élelmiszerhiányt?

Ezt az elméletet gyorsan elvetettük, mert a különböző kontinenseken talált csontváz-statisztikák kimutatták, a lakók ugyanahhoz a fajhoz tartoztak és nem volt túlnépesedés sem.

Az AGY (az informatikai rendszer belső használatú nevén), mégis valószínűsíti a háborúelméletet, mindezt a Központi Kikötő épületének rejtélyes megfigyelésére alapozza. Pedig ez a hely csak azért került a látószögünkbe, mert kerestünk egy nagyobb épületet bázisnak. A felfedezés egy jelentéktelen részletvizsgálatból következett. Két kisebb teremre bukkantunk az épületben, amelyek eléggé elrejtett helyen feküdtek. A termekben „Urak” illetve „Hölgyek” felírással, egy csomó fülkét találtunk. Valamiféle rejtekhelyek lehettek ezek. Minden fülke ajtaja fortélyos szerkezettel volt ellátva, melyekben egy csomó kerek fémérme volt. Az érméken feliratok voltak, a leggyakrabban a „Szabadság” szó fordult elő.
Általános vélemény szerint a fülkéket valamiféle áldozati aktus miatt kereshették fel a Földlakók, és a „Szabadság” szó valamilyen nagy becsben tartott erényt jelenthetett. Az érmék feláldozása ezekben a fülkékben történt.
Az AGY szerint az áldozáshoz egyre több ilyen érmére volt szükség, és igyekezni kellett mindenkinek ezeket megszerezni, számításai révén arra a felismerésre jutott, hogy a javaknak az érmecsere-rendszeren alapuló termelése és elosztása nem lehetett stabil, ingadozásoknak volt kitéve, melyek nagyon emlékeztetnek az őrültek mániás-depressziós ciklusaira. Pszichológiailag lehetséges így a háború még azonos fajon belül is.

Örömömre azonban az élelmiszer tárolóknál is felfedeztünk - igaz, csekély számban - érméket, sőt a lakóépületek átvizsgálásakor is találtunk érme-lerakodóhelyeket, de érméket tartalmazó fortélyos szerkezetekkel nem találkoztunk. Nyilvánvaló lett így, hogy érméket csakis nyilvános helyeken tartott szertartások során helyeztek el. Elismerem persze az AGY zsenialitását, azonban ez a háborúelmélet most túlzásnak bizonyult, sőt nem tartalmaz szemernyi igazságot sem. Nagyon sajnáltam volna a földlakókat őrültnek nyilvánítani.

Hogy hívják azt a marslakót, akinek a gondolatait olvashattad itt, kicsit zanzásítva?