Telt-múlt az idő, a birodalomban béke honolt. A királyi pár igazságosan uralkodott, a nép gyarapodott. A kis királyfi szépen cseperedett, és a sok tanulás mellett a testét is edzették. Most éppen a lovaglást sajátította el. Történt egyszer, hogy a király egy kengyelfutót indított a szomszéd várba déli 12 órakor egy üzenettel. Azonban kiderült, hogy nem a megfelelő levelet adták a kezébe, ezért a kis királyfi vállalta azt a harci feladatot, hogy utoléri a lovával a futót, és átadja a megfelelő levelet. 13 órakor indult, és éppen ugyanebben az időpontban a kengyelfutó egy ismerős kocsival találkozott, amely a várba ment, és felkéredzkedett a bakjára. A kocsi kétszer olyan gyorsan haladt, mint eddig a kengyelfutó. Ha az eredeti sebességgel haladt volna a kengyelfutó, akkor a királyfi lovon 13 óra 30-ra éppen utolérte volna a kengyelfutót, aki addigra még 5 mérföldet tett volna meg. Így azonban mikor utolérte, nem vette észre a bakon ülő kengyelfutót, és elhaladt mellette. 14 óra 30 perckor éppen háromszor akkora távolságra volt a céltól, mint amennyivel megelőzte a kengyelfutót. Ezután hamarosan a várba ért, átadta a megfelelő levelet, és megmondta, hogy ha megérkezik a kengyelfutó, azt a levelet vissza kell vinnie.

Eddig a történet. Kedves diagföldi vándorok, hány mérföldre van egymástól a két vár?