Festőnk a család legkisebb gyereke volt. 11 évesen már festészetet tanult. Betegeskedett, emiatt sokat utazgatott, a levegőváltozástól remélt javulást. De az utat arra is felhasználta, hogy sorra látogatta a festőket, múzeumokat. Szenvedélyesen tanult, festészetet, szobrászatot, irodalmat. Optimistán látta életét, jövőjét, medréből kilépő folyóhoz hasonlította magát, aki boldogan árad szét a földön. A bohém, boldog, inspiráló Montmartre-i évek következtek, szárnyukat bontó festőzsenik, jó költők és szép lányok között osztotta meg érdeklődését. Szellemes, feltűnően jó megjelenésű, választékosan öltözködő, szívesen verselő, barátságos, közkedvelt fiatal volt.
Később a dolgok rosszra fordultak: alkohol, kábítószer, túlhajtott munka, nyomor, éhezés, depresszió, agresszió, botrányok.

24 évesen állított ki először. Vegyes volt a fogadtatás, néhányan magasztalták lelkesen, de sokan nem tartották elég eredetinek. Szobrászkodni kezdett, hanyagolta a festést. Mészkőbe faragott fejei egyetlen formaképlet variánsa: túlzottan megnyújtott, szabályos tojásdad arc, melyet a koponya helyén ellapított félgömb zár le egy hirtelenül lefékezett lendület utolsó mozdulatával. Zárkózottak, magányosak a fejek. Aránytalanok, torzak, azonban ízlésesek, harmonikusak is. Megtalálta stílusát.
Aztán a legmélyebb, legvalóságosabb nyomorba zuhant. Művészként szinte csak egy téma érdekelte: az ember. Az emberi arc vagy test, s kizárólagos tartalma a jellem, az érzelem, a lelkiállapot. Hiányzik mindegyikről minden más attribútum. Nincs cselekvés, az alakok időtlen nyugalommal ülnek szemben, esetleg félprofilban. Portréi valóban beállítások, szinte sohasem mutat enterieurt. Életének utolsó éveiben születtek meg kiforrott stílusú, érett művei, a korábbiak legtöbbje sajnos elveszett.

Ebből az érett időszakából választottuk ki egyik képét, melyen egy férfi és felesége látható. A szobrászattal eltöltött évek tanulságait összegzi, de egyúttal átvezet a megkezdett portrék festői sorozatához. A kompozíció egy sakktábla négy mezőjét idézi, az olvasás irányában haladva a tónusok és a színek szabályos változását figyelhetjük meg. Tökéletes az egyensúly. (31 évesen festette.)

A közönség is felfigyelt rá, kiállításai sikert arattak. De az egészsége rohamosan romlott, az elhatalmasodó tüdőbajt nem lehetett megállítani. Utolsó három évében élettársa volt egy festőnövendék lány, lánya született. Harmincas éveinek közepén halt meg, felesége másnap öngyilkosan követte őt.
Halála után művei, ahogy ez már sokszor megesett, diadalmas utat járnak be, az egész világ hódol művészete előtt.

Ki a festő, és mi a kép címe?