Tegnap este nagy adag sajtot vacsoráztam. Az etikett szerint sajthoz vörösbor dukál, de úgy gondoltam, hogy belga ale sör is jól passzol. Talán emiatt a sajátos kombináció miatt fura, zavaros álmom volt, amit megosztok veletek, remélve, hogy értelmezni tudjátok, hol mit és miért láthattam. Álomról lévén szó nem minden szigorúan logikus, és nem minden az, aminek látszik.

Szóval álmomban számomra ismeretlen helyen, egy kolostor falai közt ébredtem. Kora reggel vagy hajnaltájt lehetett. Ahogy kinéztem, tengerparti tájat láttam. A parton egzotikus virágok nyíltak, egzotikus madarak repkedtek, és egzotikus állatok bolyongtak. Egészen kellemes, lakható hely, gondoltam. Ami igazán megragadott, az a kelő nap látványa volt. A tengerből félig-harmadig kiemelkedő nap óriásinak tűnt, mintha felfúvódott volna. Színe narancs és vörös keveréke volt (engem mustárra is emlékeztetett). Olvastam valahol, hogy a Nap előbb-utóbb vörös óriás lesz, de ez csak évmilliárdok múlva esedékes. Szerencsére a kerengőben arra jött egy fehér habitust viselő szerzetes, őt kérdeztem: lehet-e, hogy a tudósok tévedtek, és a Nap máris vörös óriássá válik?
- Ugyan már, pont ellenkezőleg - válaszolta, de nem fejtette ki, hogy mire gondol. Látva, hogy megbabonázva bámulom a napot, javasolta, hogy el ne feledkezzem a csillagokról sem.

Felnéztem az égre. Csillag nem nagyon látszott, de a felhőtlen égen ott trónolt egy méretes sajt. Megállapítottam, hogy a Hold is a szokásosnál nagyobbnak látszik. Az igazi meglepetés az volt, amikor jobban körülnézve észrevettem egy másik sarlót is, sőt harmadikat, negyediket, ötödiket is. Egyik nagyobb, másik kisebb, egyik teltebb, másik karcsúbb. Részegség vagy miféle optikai csalódás lehet?
Egy miniatűr napfogyatkozásnak is tanúja lehettem, ami valódi csillagászati szenzáció volt. A hatalmas nap nem tűnt el, csak egy kerek fekete folt vonult át rajta. Picit, de észrevehetően sötétebb is lett, ez további érdekes észrevételekre adott alkalmat.

"Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit
Hogy már pirkadt is keleten s a szélben...." -- jutott eszembe az erős keleti szélben.
A hosszas bámulgatás ellenére a nap még mindig ott állt lecövekelve derékig a tengerben, mintha megállt volna az idő. A holdak nem álltak meg, kicsit odébb mentek nyugat felé, ahogyan kell, bár nem egyformán, egyik jobban, másik alig. Sőt, egyikük deviáns módon az ellenkező irányba, keletre tartott. Csak össze ne ütközzenek, gondoltam. Sehogy sem értettem ezeket a részegen bolyongó holdakat. Talán Kepler tudná a választ, de ismét csak a fehér csuhás szerzetestől remélhettem segítséget.

- Hány hold van az égen, és mit csinálnak?
- Hm, a holdakat jól ismerem a mesékből -- mondá a szerzetes, habitusát igazgatva.
- Hány éves ön, atyám? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Tán százszor több, mint gondolnád - felelte sejtelmesen. Az évek gyorsan mennek, nem érdemes számolni őket - folytatta tőle szokatlan bőbeszédűséggel.
- Valami csapdát sejtek! - kiáltottam.
- Jól sejted, fiam - válaszolta.
Értetlenségemet látva elmosolyodott, és biztatóan hozzátette:
- Nagyon egyszerű. Minden, amit látsz, megbonthatatlan rendben megy. Elmesélem a Hét sajtocska és egy törpe meséjét, de igyunk előtte egy jó sötét sört, hátha az megvilágosít.

Ekkor felébredtem, így a megvilágosító magyarázatot tőletek várom.

Hol és mit láthattam álmomban? A pipához legalább kettő erős, vagy három kevésbé erős érvvel alátámasztott megoldásokat kérünk.