Amióta az eszemet tudom, jó pár sporteseményt láttam már. Vannak köztük olyanok, melyek szabályosan beégnek az ember tudatába, és elég pár szót mondani róla, hogy az embernek egyből beugorjon, miről van szó. Az alábbiakban ezekből szemezgetünk:

1. Sajnos ritkán tudok el személyesen is sporteseményekre, ám ezen a mérkőzésen speciel ott voltam, így kezdjük egy ilyen élménnyel. Az akkor még álló Puskás Stadion kanyarjában álltam, több mint tíz éve, egy csütörtöki estén, szakadó esőben. Egy európai kupa csoportkörében járunk, ez a csapat harmadik mérkőzése: az első meccsen egy bravúrdöntetlen, a másodikon egy papírforma vereség. Ezek után mindenki úgy gondolta, ha ezt a meccset sikerül megnyerni, még meglehet a továbbjutó 3. hely. A mérkőzés jól is indult: a magyar csapat egy büntető után, a kapusról kijövő lövéssel megszerezte a vezetést, ám a második félidőben az ellenfél fordított. Amiről ez a mérkőzés mégis emlékezetes marad, az viszont csak ezután következett: Kevesebb mint 10 perccel a vége előtt, 2-1-es hátrányban a magyar csapat ismét tizenegyeshez jutott. Mindenki úgy gondolta, a második büntetőt már nem hagyhatjuk ki. Mindenki elképesedésére a kapusunk jött előre elvégezni a büntetőt, és annak rendje és módja szerint ki is hagyta. A vége vereség, és bár az utolsó csoportmeccsen győzött a csapat, kiesett.

2. Váltsunk sportágat: erre az mérkőzésre azért emlékszem tisztán, mert nem szokványos helyen és időben láttuk a mérkőzést. Forró nyári délidőben, egy helyi étteremben, ebéd közben járunk, a tévében a háttérben egy olimpiai csapatsport egyenes kieséses mérkőzése zajlik. Végig a magyar csapat vezetett, ám nem sokkal a vége előtt az ellenfél fordított. Hátrányban sem sikerült befejeznünk a támadást, az ellenfél pedig néhány másodperccel a vége előtt büntetőt kapott. Kapusunk azonban hatalmas bravúrral kivédte azt, a maradék időben pedig sikerült egyenlítenünk. A hosszabbítás kezdetére rohanás vissza a közeli munkahelyre, hogy már az ottani tévén nézzük végig, ahogy a magyar csapat bejut a legjobb négy közé.

3. Ismét sportágváltás: ebből a sportágból valószínűleg a legtöbbeknek más sikerek maradnak meg, nekem azonban még nagyon fiatal koromból maradt meg egy meccs. Egy ma már nem létező országgal játszottunk egy kontinenstorna döntőjében. Az egész mérkőzésen alig esett gól, ami azért szokatlan (ám nem példa nélküli) ebben a sportágban. Az összes gólunkat egy játékosunk lőtte, az utolsót a mérkőzés utolsó percében. Ez a gól azért is emlékezetes, mert olyan helyzetből lőtte, amelyről már mindenki úgy gondolta, nem szerezhető belőle gól.

4-5. Jó élmények után egy, illetve két szomorúbb eset. Egy olimpiai döntőben járunk, amelyről nem is kell sokat beszélni. A magyar válogatott agyonnyerte a mérkőzést, több mint 5 góllal is vezetett, ám az utolsó 15 percben teljes blokk, és a végén az ellenfél örült. Több, mint 15 évig mindenki azt mondta, ilyen csak nőkkel eshet meg: ám az idei évben egy férficsapatunknak még nagyobb "bravúrt" sikerült végrehajtania ugyanebben a sportágban. Egy másik döntőben kilencgólos előnyről bukott. Két esemény megnevezését kérjük, a női és a férfi döntőét is!

6. Ismét sportágváltás: ezúttal egyéni sportágról beszélünk. Olimpiai bajnok sportolónk sportágán belül műfajt váltott, és sokáig úgy tűnt, a világ legjobbja lesz. Hazánkban ekkor ismerték meg sokan ezt a sportágat, talán a televíziós közvetítések is ekkor terjedtek el. Veretlenül, nemzetközi, Európa- és világbajnokként ekkor már hazánk fia a sportág akkoriban egyik legnagyobb nevére vadászott, ám a mérkőzés végül sosem jött össze. A világbajnoki címvédés ugyanis nem sikerült, váratlan és csúnya vereség lett a vége egy laikusok számára ismeretlen, argentin ellenféllel szemben. Még egy mérkőzés jutott sportolónknak, majd következett a visszavonulás. Jelen esetben a sportoló neve is elég a ponthoz.

7. Keserédes emlék a következő: visszatérünk a csapatsportokhoz. Egy olyan mérkőzésről beszélünk most, amelyen már egy döntetlen is elég lett volna az "életben maradáshoz". Ekkor még annyira fiatal voltam, hogy nem sok dologra emlékszem a meccsből, ám az utolsó percre kristálytisztán: egygólos hátrányban, egy ide-oda pattogó labdát az ellenfél játékosa saját kapusára rúgott, amellyel sikerült az egyenlítés, és az "életben maradás". Utólag már valószínűleg a többség azt mondja, kár volt, az utána következő két mérkőzés ugyanis hatalmas szégyennel ért véget.

8. Egy csapatsport, ami eddig még nem volt. Gyerekkoromban ebben a sportágban még sehol sem voltunk jegyezve, ám a szisztematikus építkezés kicsit kevesebb mint 10 éve beérett, és a magyar válogatott először jutott el oda, hogy a legjobbak között játszhatott. Ehhez egy fantasztikus tornán, az utolsó mérkőzésen egy jóval esélyesebbnek tartott szomszédos országot győztünk le. A legjobbak közé jutáshoz persze az is kellett, hogy a házigazdákat úgy sikerüljön egy góllal legyőzni, hogy az utolsó percekben nem kaptak meg egy szabályosnak tűnő gólt. Sajnos a legjobbak között - habár már kétszer is jártunk ott - még nem sikerült megragadni, de ami késik, nem múlik. A ponthoz a szomszédos ország elleni mérkőzést kérnénk.

9. Az utolsó két kérdésre visszatérünk egy már emlegetett csapatsporthoz. Ez a pont életem talán első sportemléke. Európában nem sztenderd időben játszott világbajnoki döntőben járunk, és koromnál fogva nem maradhattam fenn megnézni, hiszen másnap iskola volt. Elaludni persze nem sikerült, így valamikor éjfél körül megkönyörültek rajtam, és a döntő végjátékát végignézhettem, így láttam, ahogy a korszak egyik legnagyobb játékosa a kapu fölé lövi a labdát, és ezzel ellenfelük nyeri a világbajnokságot.

10. Az utolsó pont keretes szerkezetbe foglalja a feladványt, hiszen a magyar csapat ellenfele ugyanazon nemzet csapata volt, mint az első pontnál. Szerintem többen már most írjátok a megoldást. Itt már nem volt kérdés, hogy alvás vagy meccsnézés lesz. Magyar csapat először jutott el oda, ahol azóta is csak két részvételt számlál hazánk. Az első mérkőzésen talán csak az volt a cél, hogy ne legyen nagy lebőgés a vége. És nem hogy nem lett nagy lebőgés, hanem három fantasztikus góllal az ország eddigi egyetlen győzelmét sikerült megszerezni a legrangosabb európai torna csoportkörében.

A feladat a sportesemények megnevezése, évszámmal együtt!
Segítségül elárulom, hogy 1985-ben születtem.