1. Sajnos ma ismét nehéz napom van. Ezek a dél-amerikaiak megint szemtelenkednek, ráadásul valami csapattal megszállták az egyik szigetet is. Nyilván meg kell őket (de)reguláznom. Hm, lehet, odaküldöm a flottát ... Egyébként keveset írok mostanában, sajnos túl sok a teendő ezeket a magukat uniósnak nevező politikusokkal. Hiába hangoztatom, hogy jobb lenne nekünk ezen a blokkon kívül. Ráadásul megint hívott a János, hogy mikor látogatok már el hozzájuk. Hazudtam neki valamit, de az igazság az, hogy amíg nem választanak újra, jobb lenne nem ellátogatni ezekbe a kommunista országokba.
Szóval sok érdekesség történik mostanában. Ki tudja, ha egyszer megfilmesítik az életem, még a végén Oscar-díjat kap a főszereplő.

2. Ma délelőtt ismét volt lehetőségem edzeni a válogatott barátaimmal, és néhányukat ismét sikerült legyőznöm - nem hiába szereztem azt az övet. Aztán volt egy kellemetlen hívásom Szevasztopol mellől - hiába kértem a srácokat, hogy ezen a hivatalos számomon ne hívjanak onnan. Este aztán cirkuszban voltam, láttam medvetáncoltatókat is - meg is kérdeztem a srácokat körülöttem, hogy ez is valami? Én meglovagolni szoktam a medvét.

3. Kedves Naplóm! Úgy tűnik, az akcióba valami hiba csúszott - nem hiszem el, hogy egy betörést sem lehet rendesen megcsinálni. Azt hittem, hogy a konyhai vita meg a holddal való beszéd után ennek lezavarása már gyerekjáték lesz. Most viszont megyek, el kell égetnem a szalagokat. Pedig még a távol-keleten is jól lavíroztam, hogy újraválasszanak, ki akarom tölteni ezt a 4 évet. Az előttem lévő harminchatból senki nem jutott az idő előtti bukás sorsára, nehogymár én legyek az első!

4. Végre elmentek a vendégek - szerencsére jól sikerült a látogatásuk, bár egy-két falut színházi díszletekből kellett megoldanunk. Szerencséje G. ezt is megoldotta - micsoda férfi! És még csodálkoznak az emberek, hogy a férjem (Isten nyugosztalja) mellett másokkal is közeli viszonyba kerültem, amikor ilyen fantasztikus férfiakkal vagyok körbevéve? Most viszont mennem kell, ma még az istállóba is ki szeretnék menni, és még Franciaországba is küldenem kell egy levelet!

5. Kedves Naplóm! 54 év ... hihetetlenül sok idő. De most, hogy újra hazámban jártam, vegyes érzések kavarognak bennem. Jó látni, hogy végre ott is beköszöntött a demokrácia - remélem, sokáig fog tartani. Jólesett a sok köszöntés, bár nem bánnám, ha a jövő majd nem úgy emlékeznem rám, mint az atyja egy olyan valaminek, ami rengeteg embert halálát okozhatja. Szeretném, ha a béke jönne el végre, és azt kívánom, soha ne kelljen élesben bevetni azt, amit alkottam.

A fenti naplórészletek híres emberektől származnak. De vajon kiktől?