Arthur ellen fellázadt a csőcselék (egy vízben hancúrozó, karddal hadonászó menyecske mégsem dönthet az államforma felől), és a rebellisek futárt küldtek tettestársaikhoz Camelotba egy rendkívül fontos üzenettel. Arthur, a britek királya azonban Sir Robin segítségével elfogta a húszas éveinek elején járó, közepes testalkatú, hirtelenszőke, kékszemű futárt.
Arthur utasítására Sir Galahad alaposan (ruházatát, testét és annak nyílásait, valamint az anyagcseretermékeit is beleértve) átkutatta a bedfordshire-i tájszólással beszélő fiatalembert, de semmit sem talált nála. Arthur ekkor hívatta a bakót, aki a kor (sötét és közép-) valamennyi csúcstechnikáját alkalmazva vallatóra fogta a futárt (brit tudósok ekkor találták fel a kétujjas kesztyűt és a műkörmöt), de a fiú csak ordított, nem vallotta be, hogy hol az üzenet. Ezután Arthur pszichológusért szalajtott, aki válogatott teszteknek vetette alá a foglyot, most legyen elég annyi, hogy minden színes ábra láttán azt üvöltötte: boszorkány, és a tintatartó, aligátor, búzavirág, csók, gyalupad, fogpiszkáló szósorból mindig csak az utolsó szót tudta megjegyezni, egy komplett üzenetet tehát semmiképpen sem jegyezhetett meg.
Arthur végső elkeseredésében Merlinhez fordult, aki kis gondolkodás után (de persze kissé túlspilázva szerepét), hívatta a megfelelő személyt.

Kit hívatott Merlin?