|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Vicces szövegek
Hirdetés
| Sandviking |
2021.09.14 13:54 | | 747743. |
| |
Férfi : - Legalább egyszer elhívtál volna magaddal nyaralni.
Nő : Nős emberekkel nem nyaralok.
Férfi De hát a te férjed vagyok !
Nő : Semmi kivételezés !
A sündisznóra véletlenül ráült emberek 100 % - a csak a hátsójával van elfoglalva !
A sünnel nem foglalkozik senki !
Horrort néznek a férj a feleséggel. A képernyőn megjelenik egy szörnyű banya.
- Ó, anyám - sóhajt fel a feleség.
- Te is felismerted, mi ? - felel a férj.
Az öreg zsidó haldoklik, alig lélegzik már.
Hirtelen kinyitja a szemét, és szól az unokájának :
- Mintha sült hal illatot éreznék. Hozz egy darabot nekem.
Az unoka lemegy, majd visszajön.
- A nagyi azt mondta, nem kapsz halat, az már a temetésre sül.
- Volna egy perce beszélgetni az élet értelméről ?
- Nem.
- OK, akkor nézzük a másik utat. Nem inna velem valamit ?
- Józsi ! Miért késett megint a munkából ?
- A dugó főnök. Nem akart kijönni az üvegből.
Pedig a farkas simán túlélte volna, ha nem keveredik a sötét erdőben beszélgetésbe egy ismeretlen piros sapkás leányzóval ...
A mai idők vívmánya : Ha nem sikerül jól nősülni, még mindig meg lehet próbálni jól férjhez menni ...
Nem értem, hogy a nadrágot, amiben a legjobb a TV előtt dögleni, miért sportruházatnak hívják ?
A fiú panaszkodik az apjának :
- Megismerkedtem egy nagyon csinos lánnyal, aki megkérdezte :
- Itt Pesten jársz egyetemre ?
- Mondtam : Nem.
- Van Mercedesed ?
- Mondtam: nem.
- A házatok három szintes ?
- Mondtam : Nem. Erre faképnél hagyott.
Az apa válaszolt : Persze otthagyhatod Oxfordot, hogy itthoni egyetemre menjél, meg a Ferrarid mellé is vehetsz Mercedest, de egy buta liba kedvéért nem bontok le három szintet a házunkból.
A tea univerzális szer. Meghívsz egy férfit egy teára, szeksz lesz a vége. Ha egy barátnődet hívod meg teázni, berúgás lesz a vége.
A sikertelen szekszuális próbálkozásokat az indiaiak elnevezték jógának, a sikereseket pedig kámaszutrának.
Vizközműves hirdetmény a lépcsőházban : Tisztelt lakók ! Holnap 8:00-tól 20:00-ig remek kifogásuk lesz, hogy miért nem mosogatnak.
|
|
| Sandviking |
2021.07.28 23:00 | | 747498. |
|
| |
Figyelem !
Kérjük a tisztelt betegeket, hogy a várakozás ideje alatt ne osszák meg egymással a betegségeik tüneteit, mert ezzel nagyon megnehezítik a helyes diagnózisok felállítását.
Köszönettel : körzeti orvos
- Doktor úr !
- Miért mondta a 80 éves nagymamának, hogy terhes ?
- Elmúlt a csuklása, nem ?
Feleség :
- Kell pénz az epilációra, manikürre, pedikürre, melírozásra, kozmetikusra ...
Férj : Nekem meg olyan szerencsém van, hogy egyből szépnek születtem.
- Mit fogsz csinálni a szabadságod alatt ?
- Miért ? A szabadság alatt is kell csinálni valamit ?
- Nézd kedvesem ! Egy hullócsillag ! Kívánj valamit !
- Szeretném, ha elvennél !
- Odanézz ! Visszarepül !
Jó élete van a hernyónak. Zabál, zabál, zabál ...
Begubódzik, alszik, alszik, alszik ...
Felébred, és gyönyörű !
- Édesem ! Van valami innivaló itthon ?
- Épp elkészült a tea.
- S van valami erősebb ?
- Hát tegyél bele még pár filtert !
Ha butának érezted magad, hogy nem abba a buszba száltál be, amelyikbe kellett volna, vagy a metróban túlutaztál a megállódon, jusson eszedbe, hogy a Salzburgi repülőtéren van egy külön pult azok kiszolgálására, akik Ausztráliába készültek, és Ausztriában kötöttek ki.
Józsi öntapadó tapétát vett. Már második napja ül, és várja, hogy mikor fog ...
- Te érted, hogy mi folyik a világban ?
- Hát hogy is magyarázzam ...
- Magyarázni én is tudom, de megérteni ...
A súlyommal úgy vagyok, mint a gyík a farkával. Hiába vesztem el, visszanő ...
|
|
| dingidungi |
2021.07.23 18:37 | | 747462. |
| |
Telefon csörög, férjuram felveszi:
-Szia, jössz sörözni?
-Hát... a feleségem azt mondja, nem.
-Ne bolondozz, mi vagy te, papucs?
-Hát... azt mondja, nem  |
|
| titok111 |
2021.06.21 16:42 | | 747077. |
| |
Van valakinek kerek TV-je?
Mert most reklámozza a Vodafone a 163 cm átmérőjű TV-jét. Átmérője meg csak a kerek dolgoknak van. A szögletes TV-knek képátlójuk van. |
|
| titok111 |
2021.06.19 22:18 | | 747067. |
|
| |
Amiota kapom ezt a havi 23 eFt allami osztondijat, minden honapban irok egy koszono levelet, mert havonta ennyibol tenyleg ki lehet jonni. Marmint a boltbol. De bemenni nem erdemes... |
|
| Sandviking |
2021.06.07 09:47 | | 746984. |
|
| |
Nemet mondtam az alkoholnak !
Kiderült, a vodka süket.
Megélni a nyugdíjat : egy álom.
Megélni a nyugdíjból : művészet. |
|
| titok111 |
dingidungi (746905) |2021.05.22 01:18 | | 746909. |
|
| |
Mindent a maga helyére!
Száz esztendőnél is régebben esett meg, amit most elmondok.
Túl az erdőn, a nagy tó partján egy régi udvarház merengett, amit kastélynak tiszteltek a környékbeliek; sáncárkait fölverte a perje meg a sás. A kapujához vezető híd mellett öreg fűzfa borult a zizegő sás fölé. Lentről, a mélyút felől, vadászkürtök rivalgása hallatszott, lódobogástól rengett a föld, és a kis libapásztorlány sietve terelte át falkáját a hídon, hogy a hazavágtató vadászoknak utat adjon. De a lovasok már ott dobogtak a fahídon, s a kislánynak fel kellett ugrania előlük a híd sarokkövére. Zsendülő leányka volt, gyönge testű, nyájas arcú és sugárzó tekintetű. De az udvarház gazdáját, a földesurat, nem indította meg a kislány kedves arca. Miközben szilaj lovát elröptette előtte, megsuhogtatta ostorát, és úgy mellbe csapta vele a libapásztorlányt, hogy az hanyatt zuhant a sáncárokba.
– Mindent a maga helyére! – rikkantotta. – Neked a pocsolyában a helyed! – és harsányan nevetett tulajdon elmésségén, vadászcimborái vele nevettek; duhaj jókedvében összevissza kiabált a társaság, a vadászkutyák csaholtak, zengtek a kürtök. Nemhiába tartja a mondás: “Gazdag madarak zajjal szállnak.” Ők aztán gazdagok voltak. Isten a tudója.
A szegény kis libapásztorlány zuhanás közben elkapta az öreg fűz egyik lehajló ágát, abba kapaszkodva függött az árok vize fölött, s amikor a földesúr, cimboráival meg kutyáival befordult az udvarház kapuján, megpróbált fölvergődni. De a fűzfaág letörött a súlya alatt, s a leányka az árokba zuhant volna, ha abban a pillanatban le nem nyúl érte egy erős kéz, és meg nem ragadja. Egy vándor házaló volt, aki mindent látott, s most a leányka segítségére sietett.
– Mindent a maga helyére! – kiáltotta a földesurat utánzó hangon, s fölhúzta a libapásztorlányt. Aztán a letörött fűzfaágat akarta visszailleszteni, de nem mindig lehet minden a helyén, hát a puha földbe szúrta le az ágat.
– Eressz gyökeret! – mondta. – Nőj magasra, ha tudsz, s az ágaidból furulyát faragjon az udvarház népe! – Pedig a lelke mélyén vesszőfutást kívánt a földesúrnak és cimboráinak.
Aztán befordult a kastélyba, nem a pompás termeibe persze, mert annál kisebb valaki volt. A cselédházba ment; a béresek megnézték a portékáját, forgatták, alkudoztak rá. Az emeletről, ahol a földesúr asztalnál ült a cimboráival, vad kurjongatás hallatszott, amit éneknek szántak, de csak ilyen rikoltozás telt tőlük. A vendégek harsogva nevettek, a vadászkutyák dühösen csaholtak; a kastélyban folyt a dínomdánom. Erjesztett mézsör és tüzes bor járta, a falatot vadászebeikkel osztották meg a duhaj urak, még meg is csókolták egyik-másik agarat, vizslát, miután a kutya lógó fülével megtörölték a pofáját. Amikor hírét vették, hogy házaló érkezett a kastélyba, fölparancsolták a portékájával, de csak azért, hogy csúffá tegyék valamiképpen. Hiába, a bor gőze szállt a fejükbe, a józan ész kiröpült belőle. Azt találták ki, hogy a házalónak harisnyába töltöttek bort, s abból kellett kiinnia, de sietve, mielőtt kicsurog! Amikor ezt a mulatságot is elunták, kártyázni kezdtek: egész gulyákat, parasztokat és tanyákat tettek föl egy-egy lapra.
– Mindent a maga helyére! – mondta magában a házaló, amikor végre kikerült a pokolból – mert annak tartotta a kastélyt. – A szabad országút, az való nekem, alig várom, hogy újra kinn legyek!
Azzal kifordult a kapun, s a kis libapásztorlány mosolyogva integetett utána. Napok teltek, hetek múltak; az a letört fűzfaág, amelyet a házaló az árokpart puha földjébe szúrt, megeredt, új hajtásokat növelt. A kis libapásztorlány el-elnézegette, s örült, hogy ilyen szépen cseperedik, mert valahogy a maga kis fájának érezte.
Zöldellt a kis fa, nődögélt, s ahogy cseperedett, úgy fogyatkozott a jószág a kastélyban. Lassanként mindent elvitt a tivornya meg a kártya – olyan két malomkő ez, amely lassan a legnagyobb vagyont is megőrli.
Nem telt bele hat esztendő, s a földesúr koldustarisznyát akasztott a nyakába; ott kellett hagynia házát és udvarát; földönfutóvá lett. Hajszálra úgy festett, mint az a hajdani szegény házaló, akivel harisnyából itatták a bort, hogy csúffá tegyék.
Mi lett a hajdani házalóból? Bizony a kastély meg a birtok új ura, mert a becsület meg a szorgalom a koldusok koldusának is szerencsét hoz. Attól a pillanattól, hogy a kastélyba az új uraság beköltözött, nem hallottak több kártyacsattogást az öreg falak. – Ördög bibliája: nem való a serény ember kezébe! – mondta a földesúr.
Hamarosan feleséget hozott a házhoz – ugyan kit? Bizony a kis libapásztorlányt, aki jólelkű és szerény teremtés maradt új ruháiban is, pedig olyan szép volt, mintha selyempárnák között született volna.
Csendben, boldogan éltek a régi udvarházban; az ifjú asszony a ház körül szorgoskodott, az ura a gazdaságban; egyre jobban gyarapodtak, mert igaz a mondás: “Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább!” Kitataroztatták az öreg udvarházat, az iszapos sáncárkokat is kitisztogatták, gyümölcsfákat ültettek a ház köré. Maga a ház is ragyogott a rendtől. A hosszú téli estéken a ház úrnője együtt szőtt-font a cselédeivel, sohasem pihent ölben a keze. Gyermekei születtek, felnőttek egészségben, tudós mesterek tanították őket. Ők meg lassan megöregedtek.
A kastély előtt árnyas fává terebélyesedett a hajdan leszúrt ágacska, zöld leveleit lágyan simogatta a szél, ágait nem nyeste senki.
– Ez a mi családfánk! – mondták az öregek felnőtt gyermekeiknek. – Tiszteljétek, becsüljétek!
Azóta száz esztendő telt el, a mi korunkba fordult az idő.
A nagy tóból süppedékes ingovány lett, a régi udvarház helyét csak egy romba dőlt fa jelezte meg egy pocsolya – ennyi maradt a sáncárokból. Csak a fűzfa susogott a szélben, a hajdani leszúrt ágacska, terebélyes zöld szoknyája lágyan ringott, s mintegy élő tanúja volt annak: milyen szép lehet egy fűzfa, ha kedvére nőhet! Törzsét ugyan hatalmas repedés szántotta át, a viharok is meggörnyesztették egy kicsit, de állt; réseit, hasadékait földdel hordta tele a szél, s kisarjadt belőlük a fű, a virág. Fönt, ahol a legvastagabb ágak szétváltak, valóságos kis függőkert pompázott, málna meg madársóska zöldellt az ágak között, még egy parányi vadberkenyebokor is gyökeret vert, s finom kis ágait a fűzfa képével együtt verte vissza a víz tükre, ha a szél néha félresodorta róla a zöld békalencsét. A mezőt átszelő kis ösvény éppen a vén fűzfa tövében vezetett el.
Fönt a dombon, az erdő szélén, új kastély büszkélkedett, ez most már igazán megérdemelte a kastély nevet. Termeiből messze el lehetett látni a vidékre, s ablakai olyan fényesek voltak, hogy a nagy ragyogástól észre se vette az ember az ablakokat. A följárat széles lépcsőjét rózsalugassá alakította valami ügyes kertész. A pázsit a kastély előtt olyan fényes zöld volt, mintha reggel meg este szálanként fényesítették volna. A termekben drága képek pompáztak, selyem- meg bársonyszékek, pamlagok, márványasztalok, szattyánbőrbe kötött aranymetszésű könyvek; gazdag emberek lakták az új kastélyt, előkelő emberek: a báró úr meg a családja.
A pompás kastélyban minden illett egymáshoz. Az új urak jelszavát is az volt: “Mindent a maga helyére!” Azért is akasztották a hajdani öreg udvarházat díszítő képeket a cselédházba vezető folyosóra. Ócska lomnak tartották a sok régi festményt, különösen két arcképet: az egyik meggyszín kabátos, parókás férfit ábrázolt, a másik egy rózsaszálat tartó, rizsporos hajú asszonyt. Mind a két arcképet fűzfaágból font koszorú övezte. A vásznon sok kerek lyuk tátongott, jelezve, hogy a báróúrfiak az öreg pár arcképét használták céltáblának, amikor íjukkal célba lőttek. A hajdani házalót meg a hajdani libapásztorlányt ábrázolta a két festmény, a bárócsalád őseit.
– Ez a dédapánk meg a dédanyánk?! – kiáltott fel hitetlenkedve az egyik báróúrfi. – Hiszen a férfi házaló volt, az asszony meg libapásztorlány. Nem is hasonlítanak a mi szüleinkhez. Ez a két kép is ügyetlen mázolmány!
– Mindent a maga helyére! – adták ki a jelszót, és a két festmény a cselédházba vezető folyosóra került.
A báróúrfiakat egy házitanító nevelgette. Egy nap sétálni vitte az úrfiakat, s velük tartott legidősebb nénjük is. Az öreg fűzfa mellett vezető ösvényre tértek; a bárókisasszony útközben mezei virágot szedett. – Mindent a maga helyére! – mondta, s ügyesen rendezgette a virágokat, mindegyiket oda, ahova a legjobban illett. Nemes lelkű, gyöngéd szívű teremtés volt, mélységesen szerette a természetet.
Az öreg fűznél megálltak: a legkisebb báróúrfi mindenáron fűzfa furulyát akart faragni, mert neki már volt egyszer egy olyan furulyája, amit ennek a fűzfának az ágából metszettek. A házitanító le is tört egy ágat.
– Jaj, ne bántsa! – kiáltott fel a lány, de már későn. – Hiszen ez a mi híres, öreg fűzfánk! Úgy szeretem ezt a fát! Otthon ugyan kinevetnek érte, de én bizony nem bánom. Monda is szól erről a vén fűzről.
És elmondta, amit tudott a régi udvarházról, a házalóról meg a libapásztorlányról, akik itt találkoztak először, és dédszülei voltak az előkelő bárócsaládnak.
– Egyszerű szívű emberek voltak, nem akartak nemesi rangot szerezni – mondta a bárókisasszony. – Azt tartották: “Mindent a maga helyére!” Úgy gondolták, nem helyénvaló, ha pénzért vásárolnak nemesi levelet maguknak. A bárói címet a fiú kapta, az én nagyapám: azt mondják, tudós ember volt, s nem lehetett udvari ünnepség nélküle. A családunkban mindenki őt szereti legjobban; de én magam sem tudom az okát, jobban vonzódom ehhez a régi párhoz, a hajdani házalóhoz meg a libapásztorlányhoz. Milyen boldog, barátságos lehetett az a régi udvarház, ahol a ház úrnője együtt szőtt-font a szolgálóival!
– Derék emberek lehettek, és boldog emberek! – bólintott rá a házitanító. Beszélgetés közben egykettőre megfaragta a fűzfa furulyát.
Másnap fényes ünnepséget rendeztek a kastélyban: hangversenyt adtak. A környékről meg a városból sok előkelő vendég érkezett; zsúfolásig megtelt a kastély legtágasabb terme.
A hangversenyen ének is volt, muzsika is, de olyanfajta, amit egyedül csak azok élveznek, akik előadják. Még a legkisebbik báróúrfi is behozta a fűzfa furulyáját, ha már hangverseny van a kastélyban, hát ő is szerepelni akart. De a furulya csak nem szólt, hiába fúvogatta.
– Önnek talán jobban sikerül! – biztatta egy lovag a házitanítót, persze azért, hogy aztán nevethessen rajta. – Próbálja meg, hiszen ön faragta a furulyát! A lángésznek mindenhez értenie kell! Remélem, elbájol bennünket ezzel a kis hangszerrel! – És átnyújtotta a házitanítónak az öreg fűzfáról metszett furulyát.
Csúfot akartak űzni belőle, ezt mindenki észrevette. A házitanító az ajkához emelte, megzendült a hangja, erősebben, mint a legnagyobb orgona; zengett, áradt, betöltötte az egész udvart, a kertet, az erdőt, mérföldekre elhallatszott, aztán szélvihar támadt a nyomában. – Mindent a maga helyére! – ezt zúgta-süvöltötte a szél, s hogy ott legyen, gondoskodott is róla. A báró urat hirtelenül fölkapta, és kiröpítette a birkapásztor viskójába; a birkapásztor meg a kastélyba repült – no, nem éppen a terembe, csak az inasok szobájába, a gőgös lakájok közé, akik hökkenten nézték, hogy egy ilyen szurtos pásztor merészkedik közébük. A kastély termében a bárókisasszony egyenest az asztalfőre repült, ami meg is illette, s a szegény házitanítót sodorta melléje a szél; úgy ültek ott ketten, mintha az ő kézfogójukat ünnepelték volna. A csúfolódó kedvű lovag, aki az imént furulyázásra biztatta a házitanítót, a tyúkólban kötött ki, s nem egyedül.
Messze földre elhallatszott a furulya szava, s a környéken csodálatos dolgok híre járta. Egy négyes fogaton utazó gazdag bankárcsalád mindenestől kiröpült a hintóból, s hiába futottak utána, a saroglyáját se tudták elkapni. Két uborkafára kapaszkodott, gazdag parasztot az árokba sodort a bűvös szél. Még szerencse, hogy a veszedelmes furulya hamarosan kettérepedt, ki tudja, még miféle galibákat okozott volna!
Másnap a régi kerékvágásba zökkent az élet; a kastélyban szót sem ejtettek a csodálatos furulyáról, éppen csak a régi pár arcképe került vissza a legpompásabb terembe, mert oda fújta őket a szél. Ott függtek hát az őket megillető helyen, hiszen az új kastélyban is az volt a jelszó, ami az öreg udvarházban “Mindent a maga helyére!” Egyszer talán úgy is lesz, minden a helyére kerül, mert ez a történet rövid, de az idő végtelen.
|
|
| padat |
dingidungi (746905) |2021.05.19 20:35 | | 746906. |
| |
Ma reggeli sms a rádióban: Én szeretem a macskákat. Ezért etetem a madarakat. |
|
| dingidungi |
2021.05.19 17:48 | | 746905. |
|
| |
Társasház, levél, tervezgetések, elejtett mondat:
-Megpróbálják tető alá hozni a napelemeket.
|
|
| hata |
titok111 (746765) |2021.04.28 06:03 | | 746767. |
| |
Mind a négy unokám júliusi. A "legöregebb" már 20 éves lesz. Hogy öregszenek!
Nagyon praktikus, mert egyszerre lehet őket ünnepelni. 
|
|
| titok111 |
2021.04.27 23:25 | | 746766. |
|
| |
Én nem örülnék annak, ha minden képviselő leERESZkedne a mi szintünkre... |
|
| titok111 |
hata (746753) |2021.04.27 23:21 | | 746765. |
|
| |
És tényleg 26-án született, amikor másnap van a névnapja?
Csak nem skót tojást szoktál fogyasztani reggelire? :-)
 |
|
| hata |
2021.04.27 12:46 | | 746753. |
|
| |
Rájöttem, hogy nekem egy zseniális unokám van.
Ezt a határozatot kapta a felvételiről:
Írásbeli kérelmére gyermekét, Tillai Zita ( OM: 72724335150, szül.: Budapest XI. kerület, 2021. április 26.) tanulót felvettem a 2021/2022. tanévben iskolánk Festő szakirányára.
Nagy művész lesz, ha már a születésnapján felvették. 
|
|
| Sandviking |
2021.04.20 20:55 | | 746687. |
|
| |
- A briliáns csak egy széndarab, amelynek a stressz és a nyomás csak hasznára vált.
- Miért kerül egy kerámia fog 300 dollárba, míg egy sokkal nagyobb kerámia WC csak 100 -ba ?
A kerámia WC-vel nem kényelmes rágni.
- A férj horkolása a feleség büntetése az egész napi csacsogásért.
- Levest készítettem, s ahhoz kerestem a sót. De citromot találtam, most ahhoz keresem a vermutot.
- Ha nagy a hideg a lakásban, a sarokba kell állni, ott mindig 90 fok van.
- Felirat a kerítésen : Vigyázz a kutya harap, a lánc meg kínai.
- Szergej mit kérsz ? Bort vagy vodkát ?
Bort.
Vörös vagy fehér ?
Vörös.
Spanyol vagy olasz ?
Olasz.
Száraz, félszáraz vagy édes ?
A fenébe. Add a vodkát.
- A tea nagy előnye, hogy lehet a munkahelyen is inni. A konyak nagy előnye, hogy úgy néz ki mint a tea.
- Doktor úr ! Ha kigyógyít az internet függőségemből, bejelölöm a barátomnak ! |
|
| littlered |
2021.04.12 13:43 | | 746635. |
| |
Most kaptam.
Lackfi János:
Bennem van a bugivugi, mög a második Moderna... Idén is volt már tavalyi hó, íme századok magyar költészetének oltakozó rigmusai:
OLTAKOZÓ KLASSZIKUSOK
Szívem összerezzen
minden hapcira,
jöjj, te földiekkel
játszó vakcina!
Kiülök a nappalimba,
onnan nézek szerteszét,
tudatomat elhavazza
operatív bőbeszéd.
Vakcina, vakcina kéne,
kínai, ruszki se baj már,
vágjuk a centit, a sor meg
mégse mozog - buta lajhár!
Szilágyi
Örzsébet
kapja a Zenecát,
őrajta
más népek
már ne nézzenek át.
Ágnes asszony oltóponton
egyre a Szputnyikot várja,
véreres a szemfehérje,
elfoszlott már a ruhája.
Reszket a világ, mert
féli a koronát,
de én a Pfizerem
felvettem karon át.
Talpra, magyar, itt az oltás,
kapja bróker, DJ, portás,
a magyarok Istenére esküszünk,
oltakozni van eszünk!
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol vakcinát
ómagyarul döfnek karomba
fehérköpenyes Mancikák.
Harminckét éves krónikus,
jár nékem itt az ősi juss:
szuri-
muri.
Ég a Modernától a kopasz srác karja,
repjegye Hawaii-ra szólt, de még tavalyra. |
|
| hata |
2021.04.06 09:32 | | 746608. |
|
| |
83 éves SÁNDOR GYÖRGY humoralista. Isten éltesse!
- Becsaptam egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.
- Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom.
- Miért ülsz ilyen egyenesen? Nyilván tartásod van?
- Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?
- Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a
"remekül nézel ki".
- Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erős ital. Fenntartja azokat a nagy hajókat.
- Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap meg szintén.
- Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt.
- Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam
után repülök.
- A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett!
- A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést
teszünk előre.
- Az öregségnek két fő tünete van: Az egyik a memóriazavar, a
másikat elfelejtettem. |
|
| ocotillo |
portugal (746601) |2021.04.05 08:11 | | 746603. |
| |
Amerikában ez egyszerűbb: a karácsonyi rénszarvas ugyanaz, mint a húsvéti csokinyúl, csak a csomagolópapiron a nyuszi fülét átfestik agancsra. |
|
| portugal |
2021.04.05 07:54 | | 746601. |
| |
https://www.youtube.com/watch?v=bGwOCFMl_Hk
Húsvétkor csokinyúl, és nem csokimikulás
Szituáció: Mondjuk nagypapa tanítja unokát. Ez is jelenléti oktatás, mint a nap képén. 2 perc. |
|
| Sandviking |
2021.04.01 17:37 | | 746564. |
|
| |
Férj : Képzeld kedvesem, megcsaltalak. Ugye vicces ?
Feleség : Az. De képzeld én is megcsaltalak.
Férj : Április 1 !
Feleség : Én meg Augusztus 8, szeptember 12, októberben többször is ... |
|
| padat |
2021.03.30 23:16 | | 746542. |
|
| |
".....- Halló! Itt Taskent!...
- Halló! Dehogy vagyok ittas! Ma még egy kortyot sem ittam!..." |
|
|
|
|
