| |
Protézisből divatcikk? |
|
| |
|
2004.11.29. yoda |
|
|  A Siemens alapító atyja, Werner von Siemens 125 éve erősítővel ellátott telefont épített a nagyothallók számára. A Siemens 1910 óta gyárt "igazi" hallókészülékeket, amelyek a környezet hangjait is erősítik.
| |
|
Hirdetés
| |
|
Kezdetben ezeket a battériából, mikrofonból és vevő-erősítőből álló szerkezeteket hordtáskában helyezték el. Ahogy az erősítő-technika fejlődött, a készüléket egyre közelebb lehetett "telepíteni" a fülhöz, így egyre kevésbé volt feltűnő használatuk. Az 1920-as évekig szenes mikrofon-erősítőt használtak, melyekkel maximum 46 dB erősítést lehetett elérni. A mai modern hallókészülékek akár 80 dB-t is "tudnak".
Az elektronika elektroncsöves erősítők formájában az 1920-as évek végétől jelent meg a hallásjavítás szolgálatában - ezek kezdetben eléggé ormótlan és nehéz, de nagyobb teljesítményű készülékek voltak. A helyzet javult a miniatűr csövekkel, de csak a tranzisztoros technika tette lehetővé, hogy a hallókészülékek gyógyszer-pirulás doboz méretűvé zsugorodjanak, és a fül közelébe kerülhessenek, 1960-tól először szemüveghez erősítve.
 Majd a Siemens megépítette az első fül mögötti BTE (behind the ear) készülékeket. Közel harminc éven át a tranzisztoros készülékek lassan tökéletesedtek, bár az aktív és passzív alkatrészek miniatürizálása révén csökkent méretük és a fülkagylóban is elfértek már (ITE: in the ear konstrukciók).
 Az igazi áttörés 1996-ban következett be: ekkor váltották fel a teljesen digitális készülékek az analóg elődöket. A digitális készülékek nem csak általános hangerősítést nyújtanak, hanem szelektíven erősítik a frekvencia-sávokat. A Triano, a Siemens csúcskészüléke valóságos jelfeldolgozó cél-számítógép, amely három mikrofon inputját dolgozza fel többmillió művelet/másodperc teljesítménnyel, és képes a háttérzajok kiszűrésére, valamint az iránymikrofon-technika révén a készülék gazdája célzottan tud figyelni a célszemély beszédére.
A mai hallókészülékek személyre szabhatók kétféle értelemben is. Egyrészt frekvenciamenetük a páciens halláshibájához állítható be, másrészt kombinált CAD- és lézer-technikával a befoglaló kapszula tökéletesen a hallójárathoz alakítható egyedileg. Ezáltal a készülék már részben vagy egészben a hallójáratba helyezhető a fülkagyló helyett (ITC: in the canal; CIC: completely in canal konstrukció). További javulást és méretcsökkenést ígér a mikrofonnak az alap-chipre integrálása, illetve a duális (binaurális, azaz két fülre alkalmazott) megoldás.  Utóbbi a sztereó-hallást adja vissza a páciensnek. Ma még kissé komplikált a két készülék-fél egymáshoz hangolása kézzel vagy vezetékes összeköttetéssel, de ez hamarosan rádiójelekkel megoldhatóvá válik, megfelelő adó-vevők integrálásával a készülékekben. Ha ez megvalósul, a hallókészülék akár egy mobiltelefon headset-jévé is fejlődhet.
Így idővel feloldódhat az a negatív image, amely a hallókészülék-viselést mindmáig övezi a ma már divatcikk, sőt lifestyle-elem szemüveg viselésével ellentétben. | |
|
Kapcsolódó cikkek
|
|
- Győr, a digitális város
- JAVA technológia az egészségügy szolgálatában
- Nyisd ki a szemed, a személyazonosítás jövője
|
