|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Friss fórum:
|
|
A hét kérdése:
Jelentkezz be a heti kérdéshez!
|
|
Legolvasottabbak:
|
|
|
Az ókori posta |
|
|
|
2004.05.16. BlackWanderer |
|
| Vajon hogyan szállították a leveleket az ókorban nagy távolságokra is? Minek a segítségével voltak képesek napok alatt üzenni a rómaiak Rómából valamelyik Kis - Ázsiában található városba?
| |
|
Hirdetés
| |
| "Minden út Rómába vezet!" Ismerjük a több száz éves mondást, és valóban! Az ókorban szinte minden út a Városba futott be, vagy onnan indult, hiszen egy jól működő birodalom alapfeltétele a megfelelő úthálózat, hogy azon keresztül a kereskedők, katonák és persze a futárok, a régi idők postásai gyorsan és könnyedén érjenek célba. A Római Birodalom postaszervezete nem új ötlet. A Perzsa Birodalom ugyanilyen intézményét fejlesztették tovább. A perzsáknak kevesebb útjuk volt, de 4-5 mérföldre egymás után volt egy-egy postahely, ahol a küldönc a királyi menlevéllel ott pihenhetett teljes ellátással, de mindvégig vigyázva, hogy csak rövid időt töltsön ott, hiszen a küldeménynek sietni kell tovább. Ezekkel a postaállomásokkal lehetővé vált, hogy egy küldemény 350 mérföldnyi (500km) utat 5 nap alatt tett meg, azaz 70 mérföldet naponta, lóháton. Fontos leszögezni, hogy a perzsa posta csak és kizárólag állami igazgatási célok kiszolgálását látta el. A perzsa posta irányítója a király utáni méltóság volt, és gyakran előfordult, hogy később ő maga is király lett.
Ezt a rómaiak átvették, és természetesen tovább is fejlesztették. Fáradságos munkával mindehova jó minőségű utakat építettek. Az összes utat, és a mellettük fekvő állomást, kereskedelmi központot, legios tábort, várost feljegyeztek az itinerariukokba, vagyis az útikönyvekbe. Az állomások (stationes) egy nap távolságokra helyezkedtek el egymástól, és közöttük 1-2 mérföldenként lóváltóhelyek (mutationes) voltak elhelyezve. Az utak mellé mérföldköveket telepítettek: ezek hatalmas henger alakú tömör kövek voltak, melyekre feljegyezték hogy melyik várostól hány mérföldre helyezkedik el eme kő ( római mérföld = milia passuum = kb 1500 m). Ezek a kövek olyannyira időtállóak, hogy még a XX. század eleje felé is előfordult, hogy út melletti szoboralapzatnak használták ezeket. Tehát a római postás ezeken az utakon igen gyorsan tudott közlekedni. A császárkorban a posta élén a testőrség, vagyis a preatorianus gárda főparancsnoka állt. A római titkosszolgálat is erre épült fel valamikor az idők során. Agentes In Rebus, azaz a Róma Birodalmi titkosszolgálat tagjai is postásoknak álcázták magukat, postásként titkos leveleket, információkat tudtak viszonylag gyorsan célba juttatni. A titkosszolgálatról szinte semmilyen információnk nincsen, talán ez az egyetlen birodalmi titkosszolgálat, mely valóban titok még a kor specialistái számára is.
A postások élete veszélyekkel teli lehetett. Forrásokban gyakran olvashatjuk, hogy egy-egy ilyen postást elfogtak, és a nála lévő leveket később ellenfelük ellen használták az intrikák ködös színházában.
Az információtovábbításnak sok egyéb módszere is létezett még, például a "limes". Ez a Pannóniában a Duna mellett található erős erődrendszer, számtalan őrtoronnyal és falakkal, melyeket egy hosszú út is végig kísért. Ezekből a megfigyelő tornyokból könnyen toronyról toronyra járhatott az információ hangjelzéssel vagy épp füstjelekkel. Természetesen ez csak erősen korlátozott tartalmú jelzés lehetett: például veszélyre stb.
Híres utak jöttek létre szerte a Birodalomban. Talán az egyik leghíresebb a Borostyánút. Ez az út Pannónián keresztül, ellenséges barbár törzsek területén át vezetett keletre, hogy onnan luxuscikkeket hozzanak Rómának.
Az egyik legrégibb római út a Via Salaria azaz a Sóút. Az egyik legfontosabb ásványi anyagot a sót szállították innen i.e. 4 századtól Rómába.
A római postát, úgy mint a római birodalmat, a népvándorlás viharai seperték el. | |
|
Kapcsolódó cikkek
|
|
|
|
|